Kedden a kékfrankos volt a téma a Pécsi Borozó szokásos online kóstolóján, rekordszámú résztvevővel, több, mint két órányi izgalmas beszélgetéssel. Szóba került többek között, hogy milyen lenne az ideális kékfrankos stílus, és hogy hogyan lehetne közelebb hozni az emberekhez ezt az egyébként „ezerarcú” bort?
Hazánkban a kékfrankos a legelterjedtebb szőlőfajta, 8011 hektáron termesztik (HNT - 2019.07.31), tulajdonképpen mindent készítenek belőle: pezsgőt, fehérbort, (rengeteg) rozét, sillert, könnyed és testes, hosszasan érlelt vörösbort is. A beszélgetés egyik tanulsága számomra az volt, hogy annak érdekében, hogy növekedjen a fajta népszerűsége, a fogyasztóknak „kékfrankos élményt” kellene nyújtani. Felmerült, hogy miért is vannak „agyon sztárolva” a Fertő-tó osztrák oldalán készített blaufränkisch-ek? Miközben Sopronban, fele (ne adj’ Isten harmad) áron legalább olyan jó, ha nem jobb kékfrankosokhoz lehet hozzájutni. Ami Ausztriában trendi, itthon még mindig belengi a régmúlt „savanyú” emléke, pedig ha maradunk a soproni példánál, az elmúlt 10 évben hatalmas fejlődés volt tapasztalható és az ott készült borok megállják helyüket nemzetközi összehasonlításban is, kiváló ár-érték arány mellett.
A hivatalos kóstoló sor a következő volt: Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet Kalóz Kékfrankos 2017, Vida Borbirtok Hidaspetre Kékfrankos 2016, Streit Zagonyi Kékfrankos 2016. Ezeken kívül bárki bármilyen, a témába passzoló bort hozhatott, én a Schieber Pincészet 2013-as Kékfrankosát bontottam. A szekszárdi pincészet a Baranya völgy dűlőben gazdálkodik 23 hektáron, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot és természetesen kékfrankos található meg az ültetvényeiken. Nagy várakozással nyitottam ki a palackot, de elsőre nem voltam lenyűgözve. Hosszas szellőztetés után viszont elmúlt a bor kezdeti fülledtsége és átadta helyét az érett meggynek, a fekete cseresznyének és némi hordófűszernek. A korty gyümölcsös, egy kis lekváros beütéssel, savai még tartják a testét, utóíze közepesen hosszú. Sajnos már kifutó tétel volt, így az érlelésre vonatkozó adatokat nem találtam meg a pincészet honlapján.
Hogy mi legyen ez a bizonyos „élmény” és milyen legyen a kékfrankos „arca”, azt persze két óra alatt nem tudtuk kitalálni, de elmondták a véleményüket a borászok, a fogyasztók, és a szerkesztőség tagjai is. A fajta fontossága vitathatatlan, változatossága miatt pedig mindenki meg tudja találni azt a stílust, ami közel áll hozzá. Én személy szerint Bujdosó Ferenc vitorlázós kékfrankos kóstolójának ötletét mindenképpen támogatnám! Addig is kóstoljunk, kísérletezzünk bátran!
