Egy átlagos kedd reggel volt, ám mikor beértem az irodába, két palack bor fogadott az asztalomon. Igazi kincseket kaptam, hála a kedvenc indiai kolléganőmnek, aki egy szép napon meglepett egy palack Shirazzal és egy palack Zinfandellel a Sula Vineyards borászattól. A csapatunk karácsonyi összejövetelén került sor a fent említett borok kóstolására, de mielőtt erről mesélnék, nézzük meg egy kicsit közelebbről India borászatát.
Indiában vannak borászatok? Igen, ráadásul feltörekvőben, mint maga az ország. A szőlőtermesztés és a borkészítés Indiában nagy múltra tekint vissza, a legenda szerint az első szőlőtőkéket még a perzsa kereskedők ültették Krisztus előtt 4000 táján. A borkészítés a brit és portugál gyarmatosítás időszakában fellendült, a XVI. században a portugál gyarmatosítók Goa szigetén meghonosították a portói-, és az erősített borok gyártását. A brit gyarmatosítók a szőlőtermesztést és a borkészítést erősen ösztönözték, és hazai forrásként tekintettek az indiai borpiacra. A hanyatlás a XIX. század végén a filoxéra megjelenésével kezdődött, majd India függetlenné válását (1950) követően folytatódott, mert a kormány alkoholtilalom bevezetését tűzte ki céljául, így számos államban betiltották az alkoholfogyasztást és a borászatok szőlőtermesztésre és mazsola gyártásra álltak át. A borkészítés fellendülése a '70-as években a The Tonia Group és a Vínicola borászat megalapításával kezdődött, Goa szigetén. A Tonia cégcsoport a '80-as évektől kezdődően whisky, brandy, rum és gin gyártásba kezdett, palettájuk később borokkal és likőrökkel egészült ki, kiszolgálva a nemzetközi hatások által befolyásolt középosztály "újhullámos" fogyasztási igényeit.
Indiában a nyár nagyon meleg, nedves és gyakoriak a monszunok, ami nem éppen ideális a szőlőtermesztéshez, ezért a szőlőültetvényeket a lejtőkön és a domboldalakon nagyobb magasságban ültetik, a hűvösebb levegő és a szél elleni védelem érdekében, így az ültetvények gyakran 200-800 méterrel a tengerszint felett helyezkednek el. India fő borvidéke Nashik, Mumbai-tól mintegy 4 órányira északkeletre, Maharashtrában. Itt található a Sula Vineyards, India legnépszerűbb borászata. Az 1996-ban alapított borászat mára világszínvonalra fejlődött és az indiai borpiac 70%-át lefedi. A pincészet borkóstolókat, bortúrákat, tanfolyamokat és szórakoztató rendezvényeket kínál az érdeklődőknek, és minden évben február elején megrendezik a rendkívül népszerű SulaFest-et, amely helyi és nemzetközi zenészekkel, borokkal, ételekkel, divatbemutatókkal kápráztatja el a nagyérdeműt. (megjegyezném, hogy nem is rossz a line up!)
Na, de térjünk rá a borokra. A Dindori Reserve Shiraz 2017, nagyon egyedi ízvilágú bor, egyik általam eddig kóstolt borhoz sem tudnám hasonlítani. Amerikai tölgyfahordós érlelést kapott, földes, füstös és gyümölcsös illat és van benne még valami számomra ismeretlen, keleties fűszeresség. Könnyű test, alacsony tannin, alacsony sav. A 2014-es évjáratot a The Wine Enthusiast magazin 92 pontosra értékelte.
A Zinfandel 2017 szintén nem volt egyik korábban kóstolt borhoz sem fogható (leszámítva a "párját", a Shirazt). Ugyanaz a keleti fűszeres karakter jelent meg benne, ez a bor is "vékony", de lendületesebb savakkal, szivarlevelekre és gyógynövényekre emlékeztető aromával. 3 hónap tölgyfahordós érlelést kapott. A kettő közül nekem ez ízlett jobban, mindkettő különleges élmény volt. Kóstoljátok meg őket, ha lehetőségetek nyílik rá!
