Vannak borok, melyeket nagy alkalmakra tartogatok. Ezt a bort ráadásul egész kalandos körülmények között sikerült megszereznem, amikor is a Pécsi Borozó 2019-es őszi számát írtuk Sopronban és Burgenlandban. Az én feladatom többek között az eisenstadti (kismartoni) Selektion Vinothek cikk megírása volt. Burgenland legnagyobb borszaküzlete és borbárja több, mint 130 borászat közel 600 borát kínálja, a palettát nemzetközi borok is színesítik. Megkérdeztük, hogy magyar borokat tartanak-e és legnagyobb meglepetésünkre az üzletvezető előkapott két palack 2007-es Ráspi Zweigelt-et, ami pont akciós is volt, lévén az utolsók a készletből. A szerkesztővel cinkos mosollyal egymásra néztünk, hiszen ez az a bor, melyről Jancis Robinson ódákat zengett a Financial Times hasábjain, az a bor, amit otthon már évek óta nem lehet kapni, főleg nem ilyen áron. Akkor határoztam el, hogy végre megveszem a borhűtőm és természetesen a borokra is lecsaptunk.
Ráspi a magyar gasztronómia és borászat egyik megosztó személyisége. Sokan szeretik és sok irigye is akad, Japántól Amerikáig szinte a világ minden tájáról látogatnak el az emberek fertőrákosi éttermébe, borait Michelin csillagos éttermekben kínálják külföldön. 20 hektár szőlője van, területei alatt a talaj döntően csillámpala és néhol mészkő. Főként vörösborokat palackoz és kizárólag öreg tőkés borokat készít, tőkéi 50-100 évesek és drasztikus hozamkorlátozás (1000-1500 kg/ha) mellett teremnek. Bio minősítéssel gazdálkodik, csak spontán, fahordóban erjeszti a borait, melyek csak minimálisan, a préselés során érintkeznek fémmel.
A nagy alkalom egy esős, keddi napon érkezett el. Május végén van a születésnapom, de évek óta bevett szokás a május hónap "szülihónapnak" történő kikiáltása. Másrészt arra az elhatározásra jutottam, hogy Budapest helyett a Balatonon folytatom az utamat, szóval amolyan rögtönzött búcsúbuli-féleség is kerekedett, ami már elég ok volt az ünneplésre. A dugó meglehetősen nehezen adta magát, de végül sikerült megküzdenünk vele. 13 éves bor, szóval dekantáltuk. A színéből nem tudtam volna megállapítani a korát, alig volt barnás, inkább mély téglavörösnek mondanám. Illatában már a tercier jegyek domináltak, főtt zöldség, gomba, sonka, konyakmeggy, füst, csokoládé, paprika. Egy kicsit többet vártam ízben, de ahogy szellőzött, úgy "támadt fel" a bor: (túl)érett fekete cseresznye, szeder, gránátalma, kávé és meglepően szikár savak. A tanninérzet már alacsony, de a korty selymes, élményt adó. Egy kicsivel már túl volt a csúcsán, de még élvezhető. Jó választás volt most elkortyolgatni.
