Mi köze Jeruzsálemnek a balkáni borokhoz? Van egyáltalán borkultúra a Balkánon? Mi az a Sipon? És a Vranac? Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, amikor október 16.-án megérkeztem a Pécsi Borozó, a WineSofa és a CEWI közös szervezésű Jeruzalem & Montenegro Balkán Borklub eseményére. Montenegró felfedezése régóta szerepel a Bakancslistámon, és ha már nekem ezidáig még nem volt szerencsém eljutni oda, nagyon megörültem neki, hogy a térség borai "házhoz jöttek". A kóstolót Ercsey Dániel vezényelte, aki még inkább meghozta a kedvünket egy balkáni utazáshoz és rengeteg érdekességet tudtunk meg a balkáni borok világáról. 

Jeruzsálem köztudottam Izrael fővárosa. Ám kevesen tudják, hogy Lentitől alig 60 kilométerre található Szlovénia Jeruzalem nevű borvidéke, ami számos rejtett kincset tartogat. Szlovénia területén 3 borrégiót (Primorska, Posavje, Podravje), azon belül is 9 borvidéket különböztetnek meg. A bortermelés zömét a fehérborok teszik ki (63%), ezt követik a vörösök (27%), majd a pezsgők és rozék (10%). Podravje borrégió az ország észak-keleti részén található, melynek legjobb termőterülete a régi Stájerország területén lévő Jeruzalem borvidék, ami a képek alapján engem leginkább Toscana-ra emlékeztetett a domboldalakon teraszosan művelt szőlőültetvények miatt. Ez a borvidék kiváló adottságokkal rendelkezik a Dráva és a Mura folyók közelsége és a mediterrán éghajlatból adódó magas napsütéses órák száma miatt. 

 Kép: WineSofa

Szlovénia legnagyobb bortermelőjének, a Jeruzalem Ormož borászatnak a borait kóstoltuk. A Puklavec család borászata 1934 óta van jelen a szlovén borpiacon, kezdetben szövetkezeti termelőként, 1968-tól saját palackozású borokkal, 2009-től pedig mai formájában. A 2000 hektáros Jeruzálem borvidéken kb. 650 hektárral rendelkeznek és további 400 hektár területről vásárolnak fel szőlőt.

A kóstolást egy 2017-es Siponnal kezdtük, ami tulajdonképpen Furmintot takar. A legenda szerint a mikor Napóleon megízlelte ezt a bort, felkiáltott, hogy "C'est bon" ("sze bon" - ez jó) és innen ered a Sipon név. Üde, friss, alacsony alkohol tartalmú, savhangsúlyos bor, bár őszintén szólva nálam nem rúgott labdába a Tokaji Furmintokhoz képest. 

Ezt követte egy 2017-es félszáraz, kellemes, parfümös illatú Renski Rizling (Rajnai Rizling), majd egy 2017-es, bodzás, nem túl bonyolult Sauvingon (blanc). Kóstolgatás közben megtudtuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején számon tartották a környék borait, ám mára ez a hírnév feledésbe merült és hogy a szlovén borkedvelők (ellentétben akár velünk, magyarokkal) jól ismerik a volt Jugoszlávia kiemelkedő borvidékeit és azok borait. A kóstolást a 2016-os Sauvignon Gold-dal folytattuk, nekem ez ízlett a legjobban, a seprőn tartásnak köszönhetően ez már egy komplexebb, kerekebb bor, szép savakkal, citrusos és ásványos ízjegyekkel. 

Az este második felében a montenegrói boroké volt a főszerep. Crna Gora - fekete hegy - vagyis Montenegró területén két borrégió található, az egyik a tengerpart mentén, a másik a Skadar tó körül. Mindkét területre jellemző a speciális mikroklíma és a mediterrán éghajlatból adódó nagy hőség, így nem ritka, hogy a szőlőket öntözni kell. Az ország 3500 hektáros termőterületein kb. 50 bortermelő osztozik, köztük a legnagyobb az állami tulajdonban lévő 13. Juli Plantaže, ami a teljes montenegrói bortermelés 95%-át lefedi. Ez a borászat méreteit tekintve óriási: 2300 hektár egybefüggő területtel rendelkezik (ezzel a legnagyobb egész Európában), ami 11.5 millió szőlőtőkét jelent, szüret alkalmával 24 millió kiló szőlőt dolgoznak fel. A termelés 70%-át a vranac vörös szőlő adja. A borászat látogatóközpontja 2007-ben egy volt katonai bázisból került kialakításra, az egykori hangár 360 méter hosszan, 30 méter mélyen terül el a hegyek alatt. 

Juli 13 Plantaže borokat kóstoltunk, a sort egy 2016-os Pro Anima Pinot Blanc-nal kezdtük, ami meglepő módon a zöldalmás jegyek mellett a füstölt szalonna illatát is hozta, nem lett a kedvencem. Ezt követően átváltottunk a vörösökre egy 2015-ös Crnogorski vranac-kal. A vranac Montenegróban őshonos szőlőfajta, a szó egyben vörösbort is jelent. A bor ízében és illatában erdei gyümölcsös, kissé cseresznyés, magas alkoholtartalommal. Ezt követte a 2013-as Vranac Pro Corde, ami a gyümölcsösség (cseresznye, szilva) mellett hozta a hordós jegyeket ( füst, csoki), kerek, hosszú lecsengéssel. Nekem ez ízlett az este folyamán a legjobban. 

Vranac vonalon maradva a 2013-as Vranac Barrique-kal folytattuk, ami egy magas alkohol- és tannintartalmú bor, szilvalekváros, fás ízjegyekkel. Utolsó tételünk a 2013-as Vladika cuvée volt, ami 80% Vranac, 10% Cabernet Sauvignon, 10% Merlot házasítás. Fűszeres, testes, fekete bogyós gyümölcs ízű bor, szintén magas alkohol- és tannintartalommal. A kóstolt borok a Pannon Borbolt kínálatában érhetők el. 

Nagyon érdekes kóstoló volt, a borvidékek és a borok bemutatásán kívül Dani megosztotta velünk számos személyes utazási élményét és kaptunk pár bennfentes tippet is, például, hogy Szlovéniában érdemes ellátogatni Ptuj városába a Költészet és Bornapokra vagy felkeresni a muraszombati fürdőt, és ha Jeruzalemben járunk ki ne hagyjuk a környék legjobb éttermét, a Taverna Kupljen-t. Ha pedig további izgalmakra vágynánk látogassunk el Ljutomer-be a Bor- és Horrorfilm fesztiválra. Izgalmas borokban sem lesz hiány, ugyanis a Balkán Borklub következő állomása Istria lesz. Várom a folytatást!

A legtöbb borkedvelő bakancslistáján szerepel, hogy egyszer eljusson Bordeaux-ba, természetesen én sem voltam ez alól kivétel. Október közepén egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy a hosszú hétvégén meglátogatom az ott élő barátnőmet. Az idei évemben különösen jól állnak a szerencsecsillagaim, mert mint utóbb kiderült, jövő nyárig az enyém volt az utolsó közvetlen járat, így máris mázlistának éreztem magam. És ez még csak a kezdet... Miután megérkeztem hétfőn, nyakamba vettem a várost, szikrázó napsütésben sétáltam a gyönyörű utcákon és tereken, aztán ellátogattam a Cité du Vin nevezetű bormúzeumba, ahol életem eddigi legérdekesebb interaktív kiállításán vettem részt. A látogatók kapnak egy audio guide-ot, aki a választott nyelven végigkíséri őket a kiállítótéren, ahol a világ borvidékeinek megismerésén keresztül a borászat történetét bemutató tárlaton át egészen a borok színeit és illatait bemutató, minden érzékszervünket megmozgató utazáson vehetünk részt. Nekem nagyon hasznos volt, hogy felfrissíthettem a francia boros szókincsemet, arról nem is beszélve, hogy a túra végén az épület 9. emeletén különlegesebbnél különlegesebb borokból választhatunk és kortyolhatjuk el a lélegzetelállító kilátást csodálva. Én a Remy Breque Cremant de Bordaux Cuvée Prestige Brut gyöngyözőbort kóstoltam, kellemes volt.

Keddre a borokhoz egy cseppet sem kapcsolódó programot szerveztem, meglátogattam Arcachon-t és a Pilat dűnét. Ez a dűne Európa legnagyobb homokdűnéje, 3 km hosszú, 500 méter széles és kb. 60 méter magas, Arhachon mellett, egy erdő és az óceán között terül el. A Gironde-torkolatvidéktől a spanyol határig 250 kilométer hosszan homokos tengerpart található. A tengeráramlatok évezredeken keresztül homokot raktak le a part vonala mentén és a szél ezt a homokot dűnékbe hordta, így alakult ki a Pilat dűne. A sivatagi táj lenyűgöző, az idő pedig ragyogó volt. 

Szerdán Saint Emilion-ba mentünk, szerettük volna meglátogatni Európa legrégebbi föld alatti templomát és persze a környező borászatok egyikét. Pont elcsíptünk egy idegenvezetést, így rengeteg érdekességet megtudtunk ennek a festői szépségű kisvárosnak a történetéről. Az UNESCO világörökség részét képező városkának az egyik érdekessége a monolitikus templom, amely kívülről egy impozáns gótikus stílusú épület a maga 68 méteres harangtornyával, ám alatta egy XII. századi 38 méter hosszú és 12 méter magas (vagyis tulajdonképpen mély) föld alatti templom húzódik meg. Az ókori görög "mono" "egyetlen" és "lithos" "kő" szavak arra utalnak, hogy a templomot a mészkő fennsík egyetlen kőtömbjéből alakították ki. A város "szentje" Emilion egy angol származású szerzetes, itt élte le élete utolsó 17 évét 750 és 767 között, barlangja a templom alatt található. Emilion előszeretettel lopott a gazdagoktól és zsákmányát szétosztotta a szegények között. Egyébként nem volt hivatalos szent, de a város népe annak tartotta jó cselekedetei miatt és mert ő keresztelte barlangjában a helyieket. Imádkozó kövéről az a hír járja, hogy ha egy nő ráül, hamarosan gyermekáldás elé fog nézni. A föld alatt található a Szentháromság kápolnája is, amely a XIII. század körül épülhetett, kupolájában a XIV. századi festmények úgy állták ki az idő vasfogát, hogy a Francia Forradalom alatt a kápolnában hordókészítő műhelyet alakítottak ki, ahol is a munkával járó füst belepte a falakat és megvédte a falfestményeket az enyészettől, amelyekre csak az 1997-es felújítás során bukkantak rá. A föld alatti komplexumban találhatók még katakombák is, amik temetkezési helyül szolgáltak. Sajnos lent nem lehetett fényképezni, így mindenkinek azt javaslom, hogy győződjön meg minderről a saját szemével. 

Ezt követően a Châteu Gaillard felé vettük az irányt. A tulajdonos hölgy Catherine Papon Nouvel fogadott bennünket és határtalan lelkesedésével mesélt nekünk a több, mint 300 éves múltra visszatekintő családi vállalkozásukról. Csak Saint Emilion Grand cru-t készítenek (a cru-kre később kitérek) 20 hektáros termőterületükről, 2008 óta Bio minősítéssel. A Château Gaillard Grand cru 30%-ban Cabernet Franc, 70%-ban Merlot, ebből a 2015-ös évjáratot kóstoltuk, ami palackozás előtt egy évet érlelődött francia tölgyfahordóban. A bio gazdálkodás, mint megtudtuk, nem azt jelenti, hogy a szőlőt egyáltalán nem kezelik szerekkel. Saint Emilion környékén is komoly gondokat okoz a lisztharmat, ami szereti a meleget és a párás időt. A borászatnál az úgynevezett "bordeaux-i keveréket", mint kontaktanyagot használják, ami vízből, réz-szulfátból és mészből áll és ezzel permetezik be a szőlőt. A módszer természetes védelmet biztosít a lisztharmat ellen, ám egy kiadós esőzés után a permetezést meg kell ismételni, ami nagyobb munkaigénnyel jár, mint a vegyszeres védelem esetében. A biogazdálkodás szabályai a gyomirtók és rothadás elleni szerek alkalmazása is tiltják és csak spontán erjesztést lehet alkalmazni, egyedül a kén használata megengedett.

Egy másik bor készítésével is foglalkoznak, Château Petit Gravet Aîné név alatt, ami szintén Saint Emilion Grand cru, 10%-ban merlot és 90%-ban cabernet franc. 1999-ben került a család tulajdonába egy kisebb, 2 hektáros terület, ahol ennek a bornak az előállításához szükséges szőlők teremnek. Catherine-től megtudtuk, hogy a bordeaux-i château-k komoly gondokkal küzdenek a továbbörökítés tekintetében, még a nagy múltú borászcsaládok, mint az övé is, mert a fiatalabb generáció egyre gyakrabban dönt úgy, hogy megszakítja a hagyományt és nem viszi tovább a borászatokat. A térségben szép számmal jelentek meg a külföldi (főként kínai) befektetők, amit szomorúan nyugtáztunk.

Csütörtökön este került éppen megrendezésre a Terre de Vins francia borszaklap havi rendszerességű kóstoló estje, amin mi is részt vettünk. De mielőtt erről mesélnék, vegyünk át néhány francia boros kifejezést, a Franciaországban használatos minőségi rendszert és a bordaux-i borvidékkel kapcsolatos pár fontos információt dióhéjban. Az első és legfontosabb a szavunk château, ami magát a borászatot jelenti. Minőség tekintetében a legmagasabb besorolás az AOC (Appellations d'Origine Contrôlée vagyis eredetvédett), ez esetben a bor garantáltan arról a helyről származik, amit a címkén feltüntettek, ezen belül a legjobb terület megnevezése a Grand cru, a második legjobbé a Premier cru. A cru jelölhet château-t, vagy château-k összességét, ahol a különböző területeken egységes, magas minőségű termelés folyik. A Cru bourgeois az AOC rendszerbe nem bekerült, ám kimagasló minőségű borokat készítő borászatok összességét jelenti. A legelterjedtebb klasszifikációs rendszert 1885-ben vezették be III. Napóleon ideje alatt és a mai napig a kiváló minőség zálogául szolgál. A bordeaux-i borvidék Franciaország legnagyobb borvidéke a maga 120 000 hektáros területével. A földrajzi tényezők és a termelt borok stílusa meghatározza a bordeaux-i borok hat családját: Bordeaux & Bordeaux supérieur, Médoc, Blaye & Bourg, Libournais, Entre-deux-mers, Graves & Sauternais. Hogy tovább bonyolítsák a dolgot, Médoc-on belül is további földrajzi bontást alkalmaznak: Médoc, Haut-Médoc, Listrac-Médoc, Moulis en Médoc, Margaux, Saint Julien, Pauillac és Saint Estèphe. 

A Cru Bourgeois du Médoc kóstolón 50 château 2016-os évjáratú borait ízlelhettük meg. A 2016-os évjárat kiemelkedőnek mondható, mert az ideális időjárási körülményeknek köszönhetően a borok gyönyörűen visszatükrözik a termőterületek jellegét. A borászatok korábbi évjáratokat is kínáltak, így több szempontból is végezhettünk összehasonlításokat. A kóstoló helyszíne la Faïencerie volt, aminek a története 1835-ig nyúlik vissza, fűszergyártó üzem, majd hordóraktár, végül ipari mosoda volt, az Ipari Forradalom egyik szimbolikus épülete. Nekem nagyon bejött, főleg, ahogy az indusztriális stílus keveredett az exkluzívval, a hatalmas ipari csarnokban ugyanis kristálycsillárok biztosították a világítást. A kóstolt borok fantasztikusak voltak, hármat emelnék ki, kettőt Saint Estèphe-ből : Château Laffitte Carcasset (amit a Csengetett, Mylord?-ban is előszeretettel fogyasztottak) és az általunk "fürdők útjának" keresztelt Châteu Tour de Termes és egyet Margaux-ból: Château d'Arsac. A kóstoló lebonyolítás abszolút profi volt, kaptunk például kóstoló füzetet és ceruzát a jegyzeteléshez, minden asztalnál voltak kis baguette falatkák borkorcsolya gyanánt, díjmentes volt a pohár bérlés és a ruhatár és kifelé menet még egy kis ajándékcsomaggal is kedveskedtek nekünk benne a Terre du Vins legutolsó számával, mindezt 15€-ért. Fantasztikus élmény volt! 

Régóta szemezek már a Borbázis Borkereskedés Talponálló kóstolóival melyek koncepciója, hogy bejelentkezés nélkül, kb. fél óra alatt lehet megkóstolni az éppen aktuális pincészet tételeit, miközben a szakértő eladók minden infót megosztanak a pincészetről és a borokról és készséggel válaszolnak a kérdésekre. Remek ötlet, praktikus, ha nincs időnk egy egész estés borkóstolóra de mégis valami újdonságra szomjazunk. 

A héten a dörgicsei Pántlika pincészettől lehet 4 tételt megkóstolni. Azon túl, hogy ez a pincészet a barátnőm egyik kedvence, a nyáron ittam tőlük egy remek Battonage Chardonnay-t, így bár idő szűkében voltam, mégis a kíváncsiságom győzött és hétfőn munka után beugrottam a kereskedésbe, hogy jobban megismerjem a Pántlika borokat. 

A Pántlika pincészet Dörgicsén, a Balaton-felvidéken található, vulkanikus talajú 40 hektáros területen gazdálkodnak Ferencz Zoltán borász vezényletével. 13 féle szőlőfajtával foglalkoznak, a modern technológiát ötvözik a hagyományos eljárásokkal.

A kóstoló első tétele a 2015-ös 7 Hold Olaszrizling volt. A bor különlegessége, hogy battonage technikával készült, amelyet leginkább a chardonnay-k esetében szoktak alkalmazni, de az olaszrizlingnek is abszolút jól áll. Az eljárás lényege, hogy a bort finom seprőn tartották (sur lie) esetünkben hét hónapig és a seprőt időnként felkeverték, hogy a bor még összetettebb ízt kapjon. Az olaszrizlingre jellemző mandulásság mellett mézes, vajas ízjegyeket hozott, nagyon érdekes volt. Ezt követte a szintén 2015-ös Bársony Cabernet Franc, ami két évet töltött 500 literes magyar tölgyfahordóban. Könnyed, alacsony alkoholfokú, enyhén füstös, gyümölcsös ízű bor. A 2015-ös Összhang cuvée-vel folytattuk, ami egy Cabernet Sauvignon-Cabernet Franc házasítás. A kétféle bor külön külön két évet töltött hordóban, majd a házasítás után még egy évet érlelődött palackban. Íze már karakteresebb, tannisosabb, mégis gyümölcsös, cseresznyés, borsos. Végezetül a 2016-os Botrytis Ságamuskotállyal zártuk a sort. Az 1.2 hektáros termőterületről mindössze 1900 palack készült ebből az aszú jellegű, édes borból. Nagy általánosságban 1 hektárról hozzávetőlegesen akár 10.000 palack bor is készülhet. Kb. 50 g maradék cukor van benne (ez nagyjából egy 3 Puttonyos Tokaji Aszú cukortartalmának felel meg), íze mazsolás, mézes, magas sava miatt mégsem éreztem túl édesnek. Ízlettek a kóstolt borok, főleg az Olaszrizling. Megérte betérni, jövök máskor is! 

Évek óta az egyik kedvenc őszi programom a Balaton Riviéra Turisztikai Egyesület által szervezett Nyitott Pincék teljesítménytúra. A túrán rövid (16.7 km) és hosszú (28.2 km) távokon lehet indulni Felsőörsről. Mi idén (is) a rövid távot választottuk, ahol 13 ellenőrző pont - köztük több pincészet - érintésével élvezhettük az őszi Balaton csodáit és a finom borokat. Reggel fél 9 körül indultunk el a Hamuház Fogadótól, felvettük az itinereket, feltankoltunk zsíros kenyérrel és nekivágtunk az útnak. Az első állomás a Levendula pince volt, ami a lovasi Kishegyen található. 3.5 hektárjukon olaszrizlinggel, chardonnay-vel, juhfarkkal, szürkebaráttal és cabernet sauvignon-nal foglalkoznak. Ahogy a nevük is utal rá, a pince teteje és környéke is levendulával van beültetve, amiből illóolajokat készítenek. Két bort kóstoltam itt: a 2016-os Juhfark savhangsúlyos, almás ízvilágával annyira nem győzött meg; a 2017-es Olaszrizling kellemes volt, a kilátás pedig csodaszép. 

Extra megállóként rendszerint beiktatjuk az alsóörsi Kocsmát. Ez az egyik kedvenc kocsmám, hatalmas gyűjtemény található itt régiségekből, a plafonon még egy retro síléc is lóg. Kiváló a pálinka és a kávé! 

Új állomás volt az úton az Uzinger borászat. Az itineren mint János pince szerepelt, kis nyomozás utána  kiderült, hogy a tulajdonos Uzinger János, aki 2009 -ben alakított ki az alsóörsi családi birtokon egy étterem-borozót. 7 hektáron gazdálkodnak Balatonszőlősőn, Lovason és Tihanyban. Fajtákat tekintve olaszrizling, szürkebarát, sauvignon blanc, Irsai Olivér, kékfrankos és cabernet sauvignon vannak a kínálatukban. Olaszrizlinget és Szürkebarátot kóstoltunk: az olaszrizling felejthető volt, a szürkebarát ízlett, szőlős-barackos ízű, jó kis bor. 

Kis séta után az alsóörsi Présház borozó következett. A régi présházból kialakított borozóban tájjellegű fehér és vörösborokat kóstolhatunk. Nekem ez az olaszrizling termelői kategóriában a kedvencem, a kiszolgálás pedig parádés, üvegpohárban szolgálják fel a bort. A kilátás innen is mesés, nehéz is volt tovább állnunk. 

Utunk a Balaton partra vezetett, ahol szusszantunk egyet a strandon Gyuri lángos büféjénél. Itt erősen ajánlott enni egy jó lángost és leöblíteni egy jó fröccsel. Annyira szép időt fogtunk ki, hogy ki is feküdtünk a Balcsi partra napozni egyet.

Miután megpihentünk, folytattuk a túrát az alsóörsi Carpaccio étteremhez, gyors pecsételés, majd innen a parttól távolodva Lovas felé vettük az irányt. Itt tudtuk, hogy egy csapáson átvágva kicsit le lehet rövidíteni a távot, amivel időt nyerünk a borozgatáshoz, szóval átvágtunk egy réten és némi bozóton és így érkeztünk meg a következő pecsétért a Lovas Csárdához. A 150 éves, hagyományőrző stílusú pince és présház hűen őrzi az 1900-as évek hangulatát.

Lovas ugye nem a Balaton parton fekszik, mégis van kikötője: a Lovas Kikötő nevű "kocsma" az egyike volt azoknak a helyeknek, amiket nagyon vártam a túra során. Ötletes és szeretni való, egyszerre vintage reggeliző, borozó, közösségi tér. Oda vagyok az ilyen helyekért, tényleg nagyon tetszett, bár a kiszolgálás kicsit szétszórt volt (gondolom nem voltak felkészülve a rekord számú résztvevőre), száraz olaszrizling helyett félédeset kaptam, amit szerencsére kompenzált a remek jeges kávé.

Paloznakon a Papa borozója felé haladtunk tovább. Papa vagyis Straszner József és felesége 15 éve működtetik a kis borozót és kínálják itt saját olaszrizlingjüket és a környékbeli őstermelők borait. Ezt követte a Homola pincészet csodálatos borterasza, ahová mindig betérek, ha ezen a környéken járok. A logójukat egyszerűen imádom. ;)

A pincészet két brand-et futtat: a 100% borcsalád a reduktív eljárással készült, könnyed, fiatalos vonalat képviseli; míg a Homola sorozat a komolyabb, hordós érlelésű borokra koncentrál. A Homola Black Olaszrizlinget, a dűlőválogatott Sáfránykert Olaszrizling selection-t és a Paloznak Olaszrizling selection-t kóstoltuk. A Black illatában mézes, virágos, kicsit hordós, én éreztem benne egy leheletnyi trópusi gyümölcsösséget (mangót) is. A Paloznak Olaszrizling parfümös, szilvás-lekváros jellegű volt illatban, ízben szárazabb, mint az előző. A Sáfránykert pedig letisztult, kerek, mandulás, hosszú lecsengésű. Nekem a Paloznak selection ízlett a legjobban. 

Egy hosszabb séta következett a csopaki Jásdi borterasz felé. A pince a XVIII. századtól Ranolder János veszprémi püspök családi borgazdaságának központjaként működött és hozzájárult a csopaki borok hírnevének megalapozásához. Így már értem, honnan ered a Ranolder sorozatuk neve. Egyébként a Jásdi pincészetet 1998-ban alapították, fő profil természetesen az olaszrizling, de megtalálható a kínálatukban a szürkebarát, a chardonnay, a cserszegi fűszeres és a cabernet franc is. A 2015-ös Ranolder fehéret kóstoltam, ami egy furmint-olaszrizling házasítás, komplex, keserű mandulás, ásványos hosszú lecsengésű bor, ízlett. 

Innen tovább álltunk a Szent Donát Birtokhoz tartozó Márga bisztróba. A Márga egy üledékes kőzet, ami meghatározza a birtok egyik termőterületének talaját. Érdekesség, hogy a bitrokon talajtípusonként készítenek borokat #talajsztori címkével: 100% olaszrizlinget a vörös homokkő talajjal rendelkező dűlőkön termett szőlőből, sauvignon blanc-olaszrizling-furmint cuvée-t a márgás-löszös talajon termett szőlőkből és merlot-zweigelt-kékfrankos rozé cuvée-t a bazaltos talajon termő vörös szőlők gyümölcséből. A Magma rozé brut pezsgőt és a Csopaki Kódex Dűlőválogatások közül a 2016-os Slikker-, és a 2015-ös Kishegy-dűlőszelekciót kóstoltuk. A Slikker dűlő talaja vörösagyagos, a bor fele tartályban, fele használt hordóban spontán erjedt. A mandulás fanyarság mellett nekem elsősorban az ásványosság volt a meghatározó karakter a borban. Ezzel szemben a Kishegy Olaszrizling barackos, citrusos, mézes, kellemes hordós jegyekkel. 

Új állomás volt a Szitahegyen lévő Petrányi borterasz, aminek nagyon örültem, mert egy ideje már szemeztem velük, viszont biciklivel megközelíthetetlennek tűnt, amikor legutóbb erre jártam. A 2001-ben, családi vállalkozásként indult pincénél 3.5 hektár területen gazdálkodnak, olaszrizlinget, traminit, furmintot, sárgamuskotályt és syrah-t is termesztenek. Sajnos zártkörű rendezvény miatt itt csak rozé fröccsöt szolgáltak fel és nem kóstolhattunk... 

A cél a csopaki Söptei Pince volt. A pécselyi medencében elhelyezkedő pincészet száz éves múltra tekint vissza, mai borozó-pincevendéglő formájában 1997 óta üzemel. Az olaszrizling, chardonnay, pinot blanc, szürkebarát és kékfrankos mellett sárgamuskotállyal is foglalkoznak. A lugasból nagyon szép kilátás nyílik a Balatonra, a hagyományos csárda-jellegű ételek mellett olyan különlegességeket is kóstolhatunk, mint például a szarvas burger. 

A túra végére azért kellemesen elfáradtunk, volt kihívás a távban és a sok jó bor kóstolgatásában is bőven. Szerencsénk volt az időjárással, ki tudtuk használni a szép őszi napsütést és a friss levegőt a szabadban, a balatoni panoráma pedig szívderítő volt, mint mindig. Nem kérdés, hogy jövőre is jövünk!

Nem vagyok nagy moziba járó, viszont ősszel, ahogy beköszönt a hűvösebb idő rá lehet venni egy-egy ilyen programra is. Felcsillant a szemem, amikor a barátnőim bedobták a Bormozi ötletét, ráadásul egy dán film volt műsoron, amit egyébként is meg szerettem volna nézni. A Bormozi Az Ihatóbb Magyarországért szervezet kezdeményezése, kötetlen, baráti hangulatú, havi rendszerességgel megrendezésre kerülő filmvetítéssel egybekötött borkóstoló a VinoPiano borbár egyik kistermében. Tetszett az ötlet, kíváncsian vártuk a csütörtök estét.

A társaságunkból én érkeztem meg elsőként, így váltottam pár szót a szervező Nyulasi Gábriellel és a jelen lévő "régi motorosokkal" az este forgatókönyvéről. A koncepció az volt, hogy a filmet két részletben nézzük meg, előtte két bort kóstolunk, közben tartunk egy rövid szünetet és megkóstolunk újabb három bort, majd a végén, a film után még hármat. A legvégén pedig tombola is lesz, meglepetésekkel. A bárban ízlés szerint (és kedvezményes áron) válogathattunk össze tapas tálat sajtokból, zöldségkrémből, olajbogyóból, zöldségekből és felvágottakból. Miután minden résztvevő megérkezett Gábriel üdvözölte a régieket és az újakat és belecsaptunk a lecsóba. A borokat illetően a tematika alapján különböző borvidékekről érkező tételeket kóstoltunk, izgalmas borsor várt ránk.

Az első tétel a 2016-os Mousse sárgamuskotály gyöngyözőbor volt Tokajból, a Pajzos-Megyer pincészettől. Annak ellenére, hogy a bor már két éves, a szénsavasságán ez egyáltalán nem érződött, a szénsavgyöngyök csak úgy cikáztak a poharainkba, ízében kellemes, virágos, nyárias volt. Ezt követte egy 2018-as Irsai Olivér a soproni Taschner pinészettől. Nekem ehhez már volt szerencsém a Hungarian Wines Gettogether etyeki rendezvényén, azért teszem hozzá, továbbra is elég kuriózum szeptember végén idei bort inni, a minden eddiginél korábbi szüret miatt. Zöldalmás-citrusos, friss, szinte ropogós bor. 

Kicsit a filmről. A Születésnap egy 1998-as dán filmdráma, az első a dogma filmek közül. A dogma filmek szigorú szabály szerint készültek, csak kézi kamerával lehetett őket rögzíteni és tilos volt például speciális világítást is alkalmazni, ezzel is tiltakozva a drága és mesterkélt hollywoodi filmgyártás ellen. A film számos díjat kapott, többek között a Cannes-i Filmfesztiválon is kitüntették. Témáját tekintve a Születésnap nem egy vidám alkotás, egy négy gyermekes dán család fejének 60. születésnapjáról szól, akinek nemrégiben öngyilkosságot követett el az egyik lánya. Próbálok nem nagyon spoilerezni, hátha van, aki még nem látta és szívesen megnézné, de a lényeg, hogy az ünnepség közben számos sötét családi titokra derül fény... 

A film felénél a mátrai, egész pontosan gyöngyöstarjáni Benedek Pince 2017-es Epreskert dűlőszelekált Sauvignon Blanc-jával folytattuk. Savhangsúlyos, citrusos, bodzás bor, leheletnyi ásványossággal. Ezt követte a cserépfalvi Roszkos pincészet 2017-es Traminija. A bükki borvidékről származó bor igazán érdekes tétel volt. Ez a kicsi borvidék sem kap elég figyelmet, pedig rejtett kincseket találhat az oda látogató/onnan kóstolgató borkedvelő. Éppen ezért is alakult meg nemrégiben a Szövetség a Bükki Borvidékért civil szervezet, melynek célja, hogy összefogja a térség szakembereit és hogy eredet- és minőségvédelmi rendszert tartson fent. Ez a bor az Egri Érsek Bora, mézes, sárga virágos illatával és üde, gyümölcsösségével nekünk is ízlett. 

Ezt követte Kamocsay Ákos 2015-ös Ihlet cuvée-je, ami egy hárslevelű, chardonnay és chenin blanc házasítás. A chenin blanc egy a Loire völgyében (Anjou régióban) őshonos, viszonylag nehezen kezelhető, ezért nem túl népszerű francia szőlőfajta. Maga a cuvée elegáns, mézes, virágos illatával és baracklekváros ízével arra enged következtetni, hogy bizonyára volt hordóban, közben pedig nem. Ennek ellenére egy jó ivású, kellemes bor.

A film után még egy siller és két vörösbor várt ránk. A Tolnai borvidékkel folytattuk bortúránkat, a paksi Fabro pince 2017-es Sillerjével. Sillert nagyon ritkán iszom, így nincs is nagy összehasonlítási alapom, viszont mostanában a zweigelt rozék bejöttek, így kíváncsian vártam ezt a zweigelt-kékfrankos siller cuvée-t. Illatában málnás, ízében meggyes, egy icipici kesernyésséggel, izgalmas tétel. Az első vörösbor a felvidéki Geönczeöl pincészet 2015-ös Laurentum-a volt. A Szent Lőrinc szőlőből készülő bor igazán különleges, szilvás, fahéjas illatú, ízében inkább meggyes, közepes testű vörösbor. Nekem ez volt a kedvencem az este folyamán. Az utolsó tételünk a dél-balatoni Podmaniczky pincészet 2016-os Feketerigó syrah-merlot házasítása volt. Borsos, meggyes, kellemes, enyén hordós ízjegyekkel.

A kóstoló végeztével mindenki felírhatta a "mozijegyre", hogy melyik volt a kedvenc bora, majd a jegyeket bedobtuk egy kalapba (szatyorba) és következett a tombola sorsolás. Mint "Bormozi újonc", én húzthattam ki az első szerencsés nyertest, aki az egyik barátnőm volt. Utána ő kihúzta a másik barátnőnk férjét, aki a barátnőnket húzta, ő pedig a sógorát, aki végül kihúzott egy lányt, aki nem a mi társaságunkhoz tartozott. Mindennemű bunda gyanúja csakis a képzelet szüleménye. Összességében kellemesen szórakoztam, jók voltak a borok, jó volt a film, a társaság és a hangulat. Biztos jövünk máskor is! 

Beköszöntött az ősz, szinte minden hétre jut minimum egy borfesztivál. A kiállítók mellett szerintem érdemes kicsit tüzetesebben megnézni a kísérő programokat is, amik általában szakmai előadások vagy vezetett borkóstolók, persze nem csak profiknak. Múlt hétvégén az Óbudai Bornapokra esett a választásom és részt vettem a Káli Ildikó sommelier által tartott Borkörkép kóstolón is. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz a borsor, biztos voltam benne, hogy igazi különlegességeket fogunk kóstolni. Nem kellett csalódnom. Az első tétel a somlói, pontosabban ság-hegyi Dénes Hegybirtok 2015-ös Pinot Gris-je volt. A Ság-hegy Celldömölkön, a Somló mellett van, található ott egy vulkanikus kráter, ami különleges "srétes", bazaltos, morzsalékos talajt biztosít a területnek. A borhoz a szőlőt egy 10 éves, keleti kitettségű dűlőben termesztik. A bor körtés, friss, fűszeres, savas, kicsit sós, közepesen testes. Pár hónapig volt hordóban, közepesen érett kecskesajthoz remekül illene.

A második bor a badacsonyi Büttner pince 2016-os Vulcanus-a volt. A 3 éve alapított borászat 15 hektár területen gazdálkodik. A vulcanus szőlőfajtát Király Ferenc nemesítette az '50-es években szürkebarát és budai zöld fajták keresztezésével. A bor rajnais palackba került, mézes, hársfavirágos illata kicsit csalóka, ízében inkább citrusos, őszibarackos, sós, savhangsúlyos. Halakhoz vagy magyaros ételekhez is passzol. Ezt követte a soproni Garger Imre 2015-ös Kékfrankosa. A borhoz felhasznált szőlő a Vashegyen terem, amit annak idején a vasfüggöny szelt ketté. A bor egy évet töltött hordóban és további egy évet érlelődött palackban, gyümölcsös, fűszeres, borsos, üde savú, lendületes. Magyaros ételek kiváló kísérője. Utolsó tételünk a Dorogi pincészet 2012-es Tokaji Fordítása volt. A borhoz felhasznált szőlő Tarcalon termett, ahol löszös felső rétegű, vulkanikus talaj a jellemző. A fordítást régen a szegények aszújának nevezték. Úgy készül, hogy az aszúszemeket zsákba teszik, kitapossák, majd a megmaradt szemeket a zsákból kifordítják és egy száraz borral teli kádba öntik, ahol három nap ázás után kinyerik belőlük a zamatanyagokat. Almás, mézes, hársfavirágos, karamellás illatú, mandarinos, szilvás ízű, szép savú bor. Desszertekhez, például flódnihoz tökéletes választás. Kellemes hangulatban telt a kóstolgatás, Ildikó, aki egyébként a Magyar Sommelier Szövetség egyik alapító tagja, nagyon kedves és közvetlen, hihetetlenül sokat tud a borokról, jó volt ellesni tőle pár kóstolási praktikát. 

Ezt követően felfedezőútra indultam a Fő téren, első állomásom a somlói Fekete Pince volt. Az egyik kedves kollégámnak vettem tőlük nászajándékba egy üveg Juhfarkat, én viszont még nem kóstoltam. A legenda szerint aki ezt a bort fogyasztja a nászéjszakáján bizonyosan fiú utódra számíthat (a teória igazolása még várat magára). A nagy hagyományokra visszatekintő pincénél az új tulajdonosok Fekete Béla bácsi munkásságát folytatva, hagyományos technológiával készítenek gazdag fehérborokat. A 2016-os Cuvée-vel kezdtem, ami juhfark és olaszrizling házasítása. A két bor a házasítást megelőzően külön, spontán erjedt, majd tíz hónapot töltöttek magyar tölgyfahordóban és még kilencet tartályban. Almás, fűszeres ízű, karakteres bor. Ezt követte a 2011-es Juhfark, magas alkohol tartalmú, komoly bor, ásványos, sós ízjegyekkel.  

A balatonudvari Skrabski pincészet következett. A skrabski vörösvércsét jelent, ezért látható a madár a címkéjükön is. Az organikus borokat készítő pincészet a Kis Leshegyen 5 hektáron gazdálkodik, olaszrizlinggel, furminttal, rajnai rizlinggel és kékfrankossal foglalkoznak. Egy félszáraz Olaszrizling Furmint cuvée-vel kezdtem, nekem kicsit édes volt, viszont szépen hozta az olaszrizling mandulásságát és a furmint gyümölcsösségét. Ezt követte a 2017-es Rajnai Rizling, ami egy nagyon kedves, könnyed rajnai, parfümös, petrolos, szinte itatja magát. Itt még egy 2016-os Furmintot kóstoltam, almás, virágos, szerethető bor.  

Az egri Nyolcas és fia pincészet nevével többször találkoztam, viszont most kóstoltam náluk először. Mivel még korainak tartottam vörösre váltani Nyolcas Tamás tulajdonos a 2017-es Rajnai Rizlingjüket ajánlotta kezdésnek. Üde, gyümölcsös-parfümös bor, reduktív technológiával készült és nem is volt hordózva, így szándékosan, csak enyhén petrolos. Ez után egy igazán különleges tételt, a 2017-es Narancsbort kóstoltam. Színe, illata és íze is narancsos volt, 70% traminiből és 30% királyleánykából készült, egy hétig volt héjon hagyva, hogy kinyerjék a traminiból a színanyagokat. Közepesen testes, nekem a nyarat idézte vissza. Remélem hamarosan újra találkozom Nyolcasékkal, mert a vöröseiket is szeretném górcső alá venni. 

A tolnai Bernát Pincénél is megálltam egy Rajnaira. Na jó, meg egy Zöldvertelinire. A Tolnai borvidék hazánk egyik legkisebb és kevésbé ismert borvidéke: 1998-ban alakult meg a Szekszárdi borvidék Völgységi körzetéből. Az itt termő szőlő nagy részét eladják és csak kevés pincészet foglalkozik borkészítéssel. Egyikük a bonyhádvarsadi Bernát pince, tulajdonosai munka mellett, hobbiként kezdtek bele a borkészítésbe, 13 hektáros területükön rajnai rizling, chardonnay, zöldvertelini és királyleányka találhatók. A zöldvertelini tőkéket az 1960-as években telepítették, maga a bor ízlett, friss, üde, zöldalmás-citrusosságával. A Rajnai rizlingről megtudtam, hogy burgenlandi klónt használtak az ültetvény telepítéséhez, nehezen érik, nehéz vele dolgozni és hogy a belőle készült bor fél év után a palackban kezd el olajosodni. Hozta a parfümös-petrolos fajtajegyeket, kellemes volt. 

Elvitelre is szerettem volna vásárolni valamit, mert este jelenésem volt a barátaimnál. Tetszett a Dénes Hegybirtoknál kóstolt Szürkebarát, kíváncsi voltam a többi borukra, így végezetül őket kerestem fel. Megkóstoltam a 2014-es Olaszrizlingjüket, ami a Ság-hegy válla fölött lévő területeken termő 100 éves tőkék gyümölcséből készült. Ízében a mineralitás dominál, különleges tétel. Ezt követte a 2015-ös Rajnai rizling, friss, fűszeres inkább citrusos ízjegyeket véltem benne felfedezni. A végére hagytam a Vörös Kakast, ami egy Kékfrankos-Merlot-Cabernet Sauvignon-Zweigelt házasítás. Közepesen testes, fűszeres, ásványos, lendületes vörösbor. Ebből hoztam elvitelre. Aztán a Fekete pincéhez is visszakanyarodtam és a Cuvée-ből vettem egy palackkal. Mindkettő remek választásnak bizonyult, a társaság imádta.

A Budapest Borfesztivál 0. napján került megrendezésre a Boregyetem szakmai rendezvény, ami egy borkóstolóval egybekötött előadássorozat és kerekasztal beszélgetések. Ahogy a Borfesztivál, úgy a Boregyetem középpontjában is a Balaton állt, így nem volt kérdés, hogy én is részt vegyek az eseményen. Az első előadó Dr. Brazsil Dávid, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke volt, aki gyorstalpalót tartott a balatoni borászatból. A Balaton borrégiót a Balaton körül lévő hat borvidék alkotja: a Badacsonyi, a Balatonboglári, a Balaton-felvidéki, a Balatonfüred-Csopaki, a Nagy-Somlói és a Zalai. A szőlőfajták megoszlását illetően 80-85%-ot tesznek ki a fehér fajták, 15-20%-ot a kékszőlő fajták. A Borrégió területén még gyerekcipőben jár az eredetvédelem, ugyan a borászatok a borvidék megnevezés helyett egyre gyakrabban alkalmazzák a "balatoni" megnevezést, a területek nagysága körülbelül 450.000 hektoliter eredet védett bor előállítását tenné lehetővé. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is csatlakozott a "Wine in moderation" kezdeményezéshez, amely a mértékletes borfogyasztásra hívja fel a figyelmet és arra, hogy a borra, mint a kultúra részére tekintsünk. Ez igazán szimpatikus. Az előadás közben a badacsonyi Borbély családi pince 2017-es Bóbita gyöngyözőborát kóstoltuk. Nekem nagyon ízlett, üde, illatos, gyümölcsös. Kiváló kezdés. 

A következő előadó a Balatoni Kör elnöke, Laposa Bence volt. A Balatoni borászokat és gasztronómia szereplőket összefogó Balatoni Kör jelenleg 35 tagot számlál. Közös címkével, közös koncepció alapján immár harmadik éve készítik a BalatonBort, 2017-ben 24 borászat hozta ki ezt a terméket. A BalatonBor egy olaszrizlingből készülő bor, az első termelői összefogásra épülő régiós bormárka a Balatonnál. Bármelyik balatoni borászat készítheti, ha megfelel a követelményeknek és a borbírálatnak. A Balatoni Kör a Vinea Balaton, egy három szintes borminősítési rendszer kidolgozásán fáradozik. Belépő szint a BalatonBor, melyet a Hegybor követ (ami szintén olaszrizling), a piramis csúcsán pedig a DűlősBor foglal helyet. A kezdeményezés célja a kiváló minőség biztosítása mind a borászatok, mint a fogyasztók számára és a regionális összefogás erősítése. Az előadás közben 2017-es Laposa 4 Hegy Olaszrizlinget kóstoltunk, ami a 4 hegyen (Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc és Somló) termett olaszrizlingek házasítása, illatában mandulás, ízében keserű mandulás és ásványos jegyeket hozott. 

Rövid szünet után egy kerekasztal beszélgetés következett Konyári Borbála, ifj. Figula Mihály és Jásdi István részvételével, amit Antal Gábor a Budapest Borfesztivál online kommunikációs vezetője moderált. A beszélgetés izgalmas kérdést feszegetett, hogy van-e élet a fehérborokon túl is a Balatonon? Egy Figula Bella Róza rozé kóstolásával kezdtük ezt a blokkot. A bor illatában gyümölcsös, ízében fűszeres, meggyes, rozéhoz képest testes. A borászok egyet értettek abban, hogy rozékból szükség van a "tutti-fruttis" és a komoly rozé kategóriára is, mindkettőnek van létjogosultsága. A komoly rozék fogyasztása itthon még kevésbé elterjedt, de jó kommunikációval bővíthető lehet a fogyasztók köre. A borászok tapasztalatai alapján ezeket a borokat is érdeklődéssel és jól fogadta a közönség. Én személy szerint nagyon örülnék a komoly rozé kategória térnyerésének, csak így tovább! 

Ez után áteveztünk a vörös borok tengerére és egy 2015-ös Jásdi Ranolder-rel. Ez egy Cabernet Franc, fél hektáros területen termesztik, cseresznyés, füstös, kellemes bor. A régi idők feljegyzései alapján a balatonfüredi borvidéken 42 féle vörös szőlőfajtával foglalkoztak, főként kadarkával, így a múlt tapasztalatai alapján mindenképpen van létjogosultsága a balatoni vörösbor készítésnek. A rendszerváltás előtti időszakban sajnos a tömegtermelés negatívan hatott a balatoni borok minőségére és megítélésére a piacon. Ezek a hatások még a mai napig érzékelhetők, főként a szürkebarát és a kékfrankos fajták esetében, habár a borászatok folyamatosan dolgoznak azért, hogy ez változzon. A beszélgetésben részt vevő borászok mindegyike foglalkozik vörösborokkal is, legnagyobb mennyiségben Konyáriék, a dél-balatoni borrégióban. A beszélgetésből kiderült, hogy jó fehérborokat készíteni nehezebb, ellenben a jó vörösborokat drágábban lehet értékesíteni. A balatoni vörösborok egyébként szép helyezéseket érnek el a hazai és nemzetközi borversenyeken (Liszkay Cabernet Sauvignon 2012 - Vinagora  Legjobb fajtabor 2017, Feind Cabernet Franc Premium  - Vinagora Champion 2015). Szőlőfajták tekintetében a Balatonnál a legjellemzőbbek a merlot, cabernet franc és a cabernet sauvignon. A déli parton a talaj adottságai miatt olyan vörösborok készíthetők, amelyek gyönyörűen visszaadják a fajtajellegeket. Északon ezzel szemben a termőterület jellegét visszatükröző vörösök készülnek. Ezt megfelelő marketinggel jobban lehetne a piacon pozicionálni. Közben a 2012-es Ikon Tulipánt kóstoltuk. Ennek a bornak az összetétele 25% merlot, 25% cabernet sauvignon, 25% syrah, 25% cabernet franc. Illatában füstös, borsos, cseresznyés, ízében összetett, hordós, hosszú lecsengésű. Nagyon bejött. 

Az utolsó kerekasztal beszélgetés témája a Klónok harca volt, Hajdú Edit szőlőnemesítővel, ifj. Figula Mihállyal és Dr. Podmaniczky Péterrel. Hajdú Edit elmondásából sok mindent megtudtam a szőlőnemesítésről, például, hogy a genotípus a fajta, melynek tulajdonságait oltványkészítéssel tartják fent, az oltványok a klónok. A klónokat oltványtermesztőktől lehet beszerezni, például új olaszrizling telepítés esetén érdemes több fajta klónt ültetnünk. Ezt megjegyzem, hátha egyszer lesz szőlőm. A beszélgetés közben a 2015-ös Pálffy Káli Királyi Furmintot kóstoltuk, hársfavirágos, mézes illatú, nekem kicsit édes ízű, de kellemes furmint volt.

Na de vissza a szőlőnemesítéshez. Az oltvány két részből áll: az alanyból (ami a gyökér), ennek a mésztűrő képessége a fontos; és a nemesből (ami a szőlő). Nagyon sok féle klón van hazánkban, jelenleg új, illatos fajták klónozásával is kísérleteznek. Idén Csizmadia Darab József (az elmúlt évtizedek legtermékenyebb szőlőnemesítője) születésének 100. évfordulójára például Kecskeméten borversenyt is rendeztek az általa nemesített fajtákból. Nevéhez fűződik a Zala gyöngye, az Aletta, a Nero és a Bianca. Ezt követte a 2016-os Tornai Prémium Juhfark kóstolása, megtudtam, hogy a juhfark "autokton" azaz bennszülött szőlőfajta, maga a bor fűszeres és ásványos jellegű volt. 

A résztvevők között kialakult egy kisebb vita az olasz és a rajnai rizling körül, Figula Mihály határozottan olaszrizling párti, így Podmaniczkytól kóstoltuk a 2017-es Tere-fere Kőröshegyi Rajnai rizlinget. Én mostanában inkább a rajnait részesítem előnyben, ez a bor is nagyon ízlett, almás-parfümös illatával, savhangsúlyos szerkezetével.

Magyarországon hihetetlenül gazdag és színpompás szőlészeti és borászati kultúrával rendelkezünk. A külföldi terjeszkedéshez és ahhoz, hogy a hazai fogyasztók könnyebben eligazodjanak a borok világában, egyszerű, jól megfogható üzenetekre lenne szükség. Mindenesetre egyértelműen látható az "értő borkedvelők" számának növekedése és remélhetőleg ez a trend kitart a következő években is. Végezetül 2015-ös Figula Olaszrizlinget kóstoltuk, nekem nagyon tetszett az illata, ízében mandulás és hozta a hordós jegyeket is. Mihály azt mondta, hogy ennél a bornál arra törekedtek, hogy "hazaérős" legyen a korty, tehát, hogy addig a szánkban maradjon az íze, amíg haza nem érünk. Tényleg hosszú lecsengése volt, szép zárása az estének. Összességében nagyon érdekes, izgalmas és jól szervezett rendezvénynek találtam a Boregyetemet, így valószínűleg visszajáró vendég leszek.

Csütörtökön kilátogattunk a Borfesztiválra is. Őszintén szólva kicsit a bőség zavarában voltam, de megtetszett a Pár Borpár elnevezésű bor összehasonlító játékos kóstoló, így azon a vonalon indultunk el. Az olasz La Montina Extra Brut - Satén (brut) pezsgőkkel kezdtünk. Nálam az Extra Brut nyert. Ezt követte a Katona borháznál a 2017-es Mi újság reduktív és a 2016-os Mogyorós (fahordós) sauvignon blanc. Egyértelműen a Mogyorós javára ítéltem. Majd a Gál Pincészetnél teszteltük a két különböző borvidékről (Kunság vs. Balaton-felvidék) szüretelt, de azonos, reduktív technológiával készült Olaszrizlinget. A balatoni ízlett jobban. Ez után az Egri Dula pincészet Pinot Noir sorozata következett. Ezt kóstoltam már a Rosalián, viszont akkor még nem készültek feljegyzések. Tehát ez a sor azért érdekes, mert fehér, rozé és vörösbort is készítenek pinor noir-ból. A 2017-es fehér Blanc de pinot noir úgy készül, hogy a szőlőszemeket hűtött roppantással a héjától azonnal elválasztják, így marad a színe fehér. A 2017-es Nyáridő pinot noir rozé is csak pár órát volt héjon tartva, így nyerve el halvány rózsaszín árnyalatát. Nekem a sorból a 2009-es Grőber Pinot Noir ízlett a legjobban. Ez után még kóstoltam egy igazán finom szürkebarátot a 2HA-tól, majd az estét a Boregyetemről ismert Ikon Tulipán kettőssel (2011 vs. 2012) zártunk. A 2011-es még jobb volt, mint a 2012-es, mint utóbb kiderült Champion díjas volt a 2017-es Vinagorán. A csúcson kell abbahagyni.

A nyár utolsó hétvégéjét a barátaimmal töltöttem a Balatonon, Máriahullámtelepen. Pénteken bográcsoztunk és borozgattunk a tűz körül, szombaton pedig nagy lelkesedéssel kísértek el a balatonlellei Garamvári Szőlőbirtokra pezsgőt kóstolni. Valahogy én is úgy állok a pezsgőzéssel, mint Coco Chanel, hogy "csak két esetben iszom pezsgőt, ha szerelmes vagyok, és ha nem", így izgalommal vártam a pezsgőmustrát. A Garamvári Szőlőbirtok a Kishegyen található, kb. 85 hektáros, hatalmas területen gazdálkodó családi vállalkozás. Kínálatukban a borok mellett 12 féle pezsgő szerepel, na de előbb nézzük csak meg közelebbről, hogyan is készül a pezsgő.

Az úgynevezett "méthode traditionnelle" azaz hagyományos eljárás Franciaországból ered és a legtöbben Dom Perignon nevéhez kötik. Valójában őt megelőzően Limoux-ban már az 1530-as évektől készítenek buborékos italokat. A pezsgőgyártás később Champagne régióban, a XVI. századtól bontakozott ki, ahol a bencés szerzetesek (köztük a híres Dom Perignon) tökéletesítették a gyártás technikáját. Na de hogyan? 

Először is szükség van kiváló minőségű és magas savtartalmú száraz alapborra (házasítás esetén alapborokra). Ezt követően az alapbor(oka)t "tirage" likőrrel palackba töltik, ami cukor és élesztő tartalmának segítségével elindítja a második erjedést. Erre azért van szükség, hogy a fermentáció melléktermékeként szén-dioxid kerüljön a borba, ami a buborékokat adja hozzá. Majd a palackokat elfektetik és a bort finomseprőn érlelik, minimum 15 hónapig, de akár több évig. Majd a pezsgőspalackokat úgynevezett rázóállványokra helyezik, ahol a ma már automatizált gép a vízszintesen fekvő palackok dőlésszögét fokozatosan függőleges pozícióba állítja, hogy a seprőt a dugóra rázzák. Ez után következik a "degorzsálás" vagyis a seprő eltávolítása a palackból: ehhez az üvegeket lefagyasztják, majd a lefagyasztott üveg nyakánál keletkező jégdugót kilövetik. A művelet során távozó folyadékot "expedíciós likőrrel" azaz cukros boroldattal pótolják. Ilyenkor kerül a végső cukortartalom is beállításra. Ezt követően a palackokat parafadugóval és drótkosárral lezárják. Az eljárás során a pezsgő végig abban a palackban van, amiből később fogyasztásra kerül. 

A pezsgőket cukortartalom szerint a következőképpen kategorizálják: brut nature max. 3g/l, extra brut max. 6g/l, brut max. 15 g/l, extra dry 12-20 g/l, dry/sec 17-35 g/l, demi sec 33-55 g/l, doux min 50g/l.

A több, mint 25 éves múltra visszatekintő Garamvári szőlőbirtokon a pezsgő alapbor készítéshez Chardonnay-t, Pinot Noir-t, Pinot Blanc-t és Furmintot használnak. A pezsgők töltése a Budafoki pezsgőpincészetben történik. Pezsgő kóstolásban nem vagyok járatos, annyit tudtam, az íz mellett hogy a buborékok milyenségére is figyelni kell. A kóstolást a Brut Nature-rel kezdtük, apró buborékai csak úgy cikáztak a pohárban. Nekem ízre túl száraz volt, de egyben nagyon különleges. Ezt követte a Pinot Blanc-ból készült, virágos Blanc Fleur (nekem ez ízlett a legjobban), az epres Evolution Rosé, a birsalmás Furmint Brut és végül a Pinot Noir-ból készült Prestige Brut. Az utolsó előtti tételnél viccből mondtuk Adrinak, hogy a következő palackot "lenyakazhatná" egy karddal (sabrage). Annál inkább meglepődtünk, amikor a Prestige Brut-n tényleg bemutatott egy sabage-t, a teraszon üldögélő többi vendég és a mi legnagyobb örömünkre. A szakértő és kedves kiszolgálás, valamint a finom pezsgők miatt biztosan vissza fogunk még térni!

Elvitelre is vettünk pár palack pezsit az esti römi bajnoksághoz, aztán vasárnap sétálgattunk még a Balaton parton és "könnyes búcsút" vettünk az idei nyártól. Vacsorázni Balatonmáriafürdőre mentünk a Port Étterem és Panzióba, ami a hajókikötőnél található mert ki szerettem volna próbálni a tok-dogjukat. A tok-dog egy újra gondolt hot-dog, zalacsányi tokhalkolbász molnárkában, kéksajtos körtemártással, körteszeletekkel és madársalátával. Érdekes volt és nagyon ötletes. Az Étteremben kínálják a balatonszentgyörgyi Sörművek söreit, amiket korábban már volt szerencsém kóstolni a Fonyódi Sörfesztiválon. Hoztunk is párat haza. A nyárnak ugyan vége, de szeptemberben is jövök még le a Balcsira, már számolok vissza. 

Az Augusztus 20.-ai hétvégén Székesfehérváron jártunk a Művelődési Ház kertjében megrendezett Belvárosi Borudvaron. Kisebb borászatok voltak meghívva, aminek nagyon megörültem, mert szeretek kísérletezni. A kajászói Vabrik pincészetnél kezdtünk. A legenda szerint Dreher Antal kártyán nyerte a borászatnak otthon adó kastélyt. A 2011-ben alapult borászat kínálatában megtalálható a Zöldvertelíni, a Sauvignon blanc, a Szürkebarát, a Rajnai Rizling, a Chardonnay és a Kékfrankos fajta is. A legizgalmasabb tétel, amit kóstoltam tőlük a 2017-es Rózsafehér volt, ami egy rózsaszín szürkebarát. Szerencsés vagyok, egy héten belül kétszer volt alkalmam ilyen különleges bort kóstolni. Ebből a borból 1900 palackkal készítettek, egy éjszakát áztatták héjon, hogy kinyerjék a szürkebarátból a színanyagokat. Jó savak, citrusos-ásványos, harmonikus íz, engem meggyőzött.

A móri Brigád pincénél folytattam a kóstolgatást. A srácok jelenleg még mellékállásban foglalkoznak a borkészítéssel, évente kb. 6000 palackkal gyártanak. Az origami állatokat ábrázoló címkéik kifejezetten tetszettek. Vén kecske ezerjójuk a Vén és a Kecske termőhegyekről szüretelt szőlőből készült és hordóban is töltött egy kis időt. Friss, üde, harmonikus bor. Nekem a 2016-os Chardonnay ízlett tőlük a legjobban. Ez egy két időpontban szüretelt és két technológiával készített chardonnay-házasítás. A korábban szüretelt fele acéltartályos, a másik fele fahordós érlelést kapott és héjon is volt áztatva. Végül a két bort erjedés után finomseprőn használt hordóba tették még öt hónapra, így nyerte el végső formáját és krémes, vajas ízét.

Innentől a móri vonalon folytattam az estét, a Geszler családi pince standjánál. A több generációra visszamenő családi hagyományokat folytatva Ezerjó, Királyleányka, Chardonnay, Zenit, Zöldvertelini, Irsai Olivér és Kékfrankos szőlőfajtákkal foglalkoznak, évi kb. 30.000 palack bor készül náluk. Az este során az ő Ezerjójuk ízlett a legjobban, fűszeres és testes karakterével.

Kis pihenés után a zámolyi Szabadkai pincészetnél folytattam a móri ízutazást. A másfél hektáron gazdálkodó családi pincészet kínálatában szerepel Ezerjó, Zenit, Királyleányka és Kékfrankos, amiből rozét készítenek. A Zenitjük ízlett a legjobban, ami egy reduktív eljárással készült, 6 hektós acéltartályban érlelt, friss, gyümölcsös, lendületes bor, jó savakkal. Zárásképpen a szintén móri Friday Winery-nél kóstoltam. Ők is hobbiként, munka mellett kezdték a borászkodást, 3 éve hódolnak szenvedélyüknek. Egy hektáros területükön Ezerjót és Rajnai rizlinget termesztenek és boraikhoz a környékből vásárolnak még szőlőt. Gyöngyöző Ezerjójuk igazán üdítő, játékos, könnyed gyöngyözőbor, tökéletes választás egy laza péntek estére. A kis móri kitekintés után el is határoztam, hogy ha tehetem, el fogok látogatni október elején a Móri bornapokra, hogy még jobban megismerjem hazánk egyik legkisebb, de egyben az egyik legérdekesebb borvidékét.