Az Erzsébet Királyné útján bezárt a Tesó Korcsmája, új helyre költözött az Oázis Sport Club utánpótlás vízilabda egyesület irodája és a Minőségi Magyar Borok Boltja. Miért érdekes mindez? Mert ezáltal Zugló egy üde színfolttal gazdagodott, tavaly októberben az egykori kocsma helyén, a 11 éve működő Minőségi Magyar Borok Boltjából átalakulva családias kis borszaküzlet és bár nyitotta meg kapuit, a környéken élők legnagyobb örömére. Kínálatukban megtalálhatók teák, kávék, csapolt és üveges sörök, minőségi párlatok és persze van bor is.
A Van Boris névre keresztelt borbár hamar belopta magát a zuglóiak szívébe, lokálpatrióta barátnőm a hely egyik törzsvendége, ő ajánlotta figyelmünkbe ezt a kis ékszerdobozt. Molnár Roland üzletvezetővel beszélgettem, miközben elkezdtem tanulmányozni az itallapot. Roland elmondta, hogy több időt szerettek volna együtt tölteni a párjával, ezért vágtak bele a közös vállalkozásba. Sőregi Edina vezette a Minőségi Magyar Borok Boltját, emellett ő az Oázis utánpótlás vízilabda egyesület "lelke". Roland a Carpe Diem borbár oszlopos tagja, 25 éve vendéglátózik, korábban megfordult többek között a DropShop-ban, a Nu Bistro-ban, Dérynében, Double Buble-ben is. Az „összeköltözésnek” köszönhetően egy fedél alá került a borbolt, a bár és az Oázis irodája is, így Edinával együtt dolgoznak.
A borlap összeállításánál az elsődleges céljuk a kevésbé ismert pincészetek megismertetése, megkedveltetése a vendégekkel. Roland azt tapasztalta, hogy a betérők kíváncsian, de eleinte kétkedve fogadják a számukra ismeretlen pincék borait, ám miután néhány jól irányzott kérdéssel feltérképezi a vendégek igényeit, tud nekik az ízlésüknek megfelelő újdonsággal szolgálni. A sörkínálat is széles és folyamatosan frissül, a magyar kézműves sörök közül megtalálhatók például a Mad Scientist vagy az Etyeki Sörmanufaktúra sörei is. Nemrég sikerrel megrendezték első kóstoló estjüket, ahol a ság-hegyi Dénes Hegybirtok és a soproni Garger pincészet mutatkoztak be. A borkóstolók mellett havi rendszerességű vasárnapi pezsgős brunch programmal is előrukkoltak.
Étvágygerjesztőnek pálinkákat kóstoltunk: Árpád Prémium Lepotica Szilva pálinkát, Lippai testvérek Bodza-sajmeggy pálinkát és egy 30 féle cider párlatából készült, Christian Drouin „la Blanche” small batch calvados-t. Ez utóbbi azért érdekes, mert a tradicionális, normandiai almaborból készülő, hosszasan hordóban érlelt calvadossal szemben a „la Blanche” egy percet sem töltött hordóban (erre utal a neve is – a „blanche” franciául fehéret jelent). A bodza-sajmeggy pálinka is megér egy misét, 80% bodza, 20% sajmeggy, a sajmeggy pedig - mint megtudtuk - az apró szemű törökmeggy, melynek fájából régen a pipaszárakat készítették. Annak ellenére, hogy az italban a bodza volt túlsúlyban, a sajmeggy karakteres íze is érezhető volt a kortyban, nekem bejött.
Az este boros meglepetése számomra Sándor Zsolt bükki organikus borászatának 2017-es Kétfürtös kékfrankosa volt: erdei gyümölcsök és karamell, finom fűszeresség, telt íz. Többet nem is árulnék el a helyről, menjetek és próbáljátok ki!
