Fiatal sommelier-k versenyével hangolódtunk a Május 3-án megrendezésre kerülő Fiesta de Vino, Spanyolország borait bemutató kóstolóra. Az idén debütáló rendezvényen 70 spanyol pincészet közel 300 tételét lehet megkóstolni a Duna Palotában. Izgalmas előadások is lesznek, amelyek keretein belül az érdeklődők megismerhetik a spanyol csúcsborokat és cava-kat, bor-, és ételpárosításokból csemegézhetnek a Pata Negra séfjének vezényletével, vagy éppen vakkóstolón tesztelhetik tudásukat. A rendezvény szervezője a korábban webshopként működő Vino Castillo borkereskedés, amely januárban nyitotta meg kapuit a Dob utcában és a spanyol borok legnagyobb választékát kínálja Magyarországon.

A fiatal (35 év alatti) sommelier-knek szóló verseny fődíja egy 3-napos spanyolországi út a Barcelona melletti Penedés borvidékre, a cava fővárosába. A megmérettetés célja, hogy népszerűsítse a sommelier hivatást és lehetőséges biztosítson a fiataloknak a Fiesta de Vino-n is bemutatkozni, ahol egy vagy két spanyol borászat borainak bemutatása és kóstoltatása lesz a feladatuk. A kóstoló vendégei kapnak egy-egy zsetont érkezéskor, amelyet annak a sommelier-nek adhatnak, aki szerintük a legjobb munkát végezte, a legalaposabban és érdekesebben mutatta be a kóstolt borokat. A legtöbb zsetont gyűjtő sommelier nyeri meg az utazást.

Fotó : Bácsi Róbert

A verseny első fordulójára március 27-én az El Asador de Pata Negra étteremben került sor. Tizennégyen jelentkeztek a próbatételre, többségében elismert és feltörekvő szakmabeliek, és pár amatőr, köztük jómagam. Kíváncsiságom és némi rábeszélés hatására vágtam bele a kihívásba, egyrészt, mert nagyon érdekel a sommelier szakma, másrészt mert szerettem volna belesni a színfalak mögé és tanulni a többiektől. Mivel a barátaimon kívül másoknak még nem szervíroztam bort, a hétvégét lázas felkészüléssel töltöttem és az esélytelenek nyugalmával vegyes izgalommal készültem arra, hogy bemutassam az általam választott Bodegas Campillo Crianza 2015 bort. Kezdés előtt Horváth Máté, kétszeres magyar sommelier bajnok, a MÁK Bistro head-sommelier-je látott el minket jó tanácsokkal és hasznos tippekkel.

Fotó : Bácsi Róbert

Sorshúzással döntöttük el, hogy ki melyik asztalnál fogja a bort szervírozni, nekem a 3. asztal jutott, ahol másodikként kerültem sorra. Lányos zavaromban magamnak nem is töltöttem kóstolót, pedig gondosan odakészítettem egy plusz poharat, ellenben sikerült érdekesen előadnom a Rioja borvidékkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, a pincészet és a bor adatait, valamint nem öntöttem le senkit sem a vörösborral. A pincészet egyébként tényleg érdekes, nem csak borászatilag, de építészetileg is, 1990-es alapításával a Campillo volt az első „chateau” a Roija borvidéken, a Spanyolországra jellemző kis birtokokkal ellentétben 50 hektár saját szőlőterülettel rendelkezik. Központja egy gyönyörűen kivitelezett, szőlőültetvénnyel körülvett kastélyszerű épület a Sierra Cantabria hegy lábánál, a középkori Laguardina városkában, Észak-Spanyolországban. 

A fiatalok bajnokságán kívül az asztalok is vetélkedtek egymással és különböző feladatokat kellett megoldaniuk a délután folyamán, mint például egyenlően szervírozni egy palack cava-t az asztaltársaságnak, helyesen válaszolni a spanyol borokkal kapcsolatos kvízkérdésekre vagy tapasokat párosítani a hazai forgalomban aznap debütáló Bodegas Attecha 2016 vörösborhoz. Az esemény igazi „fiesta” hangulatban telt, és részt vettek rajta többek között Ms. Anunciada Fernández de Córdova spanyol nagykövet és Ms. Susana de Ibarrondo gazdasági és kereskedelmi tanácsos, Zólyomi Zsolt hazánk egyetlen parfümőre, Laky Zsuzsi a Fem3 Élet-Forma című magazinműsorának vezetője, volt Miss Európa és férje Dietz Gusztáv MMA Európa-, és világbajnok, edző és a sajtó képviselői.

Fotó : Bácsi Róbert

Az asztalok a náluk bemutatkozó sommelir-k közül hét szerencsést juttathattak tovább a következő fordulóba. A szakmai szempontok mellett fontos volt a szimpátia is, ugyanis valamilyen csoda folytán én is a kiválasztottak közé kerültem, olyan tapasztalt sommelier-k mellett, mint Evans Victoria vagy Borsos Kitty, ami nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, ezúton is köszönöm a lehetőséget és a bizalmat. Külön köszönet Németh Ági főszervezőnek a bátorításért. Nem számítottam rá, hogy bekerülök a második körbe, amin a szekszárdi Borvidék Félmaraton nevezésem miatt sajnos nem tudok részt venni, így a lehetőségéről lemondtam.

A verseny végeztével folytattuk a kötetlen beszélgetést és a kóstolgatást a vendégekkel. A remek borok közül számomra a Viki által tökéletesen dekantált és szervírozott Protos Reserva 2012 bor maradandó élmény volt, a Ribera del Duero borvidékről. A Protos és a Campillo pincészetekkel is találkozhatnak az érdeklődők a Fiesta de Vino-n, ami egyedülálló kóstolási és tanulási lehetőségekkel várja a spanyol borok kedvelőit Május első péntekjén!

Fotó : Bácsi Róbert

Március 15. péntek. Bár a hétvégére nem ígértek tökéletes időjárást, komoly esőt sem mondtak, a hőmérséklet pedig 10°C körül alakult. Szinte minden adott volt egy igazi szezonnyitó balatonfelvidéki tekergéshez, ami, hogy szusszanhassunk, illetve testünket kívül-belül melegítendő, érintette a kiválasztott, számomra eddig ismeretlen pincészeteket is.

Öten indultunk Balatonföldvárról. Dicséret a lányoknak, már reggel 08.08-kor leszálltak a Budapestről érkező vonatról. Rövid ismerkedés, és máris a rév felé tartottunk, hiszen a komp sem vár. Csapatunk egyetlen fiú tagjaként magamra vállaltam az útvonaltervezést, és a megfelelő helyeken a megfelelő irány hangos kiadását. Velünk volt még egy szárnyait bontogató borblogger, aki a felkeresett borászatokért felelt, valamint a társaság felkészítéséért, kerülve a látszatot, hogy vannak bor tekintetében gyengébb elemek is. Továbbá velünk tartott három érdeklődő, akik szeretnek biciklizni és szeretik a bort is, a túra „haszonélvezőiként”. A beszámoló koprodukcióban készült.

Időben értünk Szántódra, vártunk is a kompra. Átszeltük a Balatont, Zánkáig a bicikliutat követtük, majd észak felé Köveskálnak vettük az irányt, ahol a Káli Kövek borászatban megejtettük első megállónkat.

A Káli Kövek kívülről egy családi házra hasonlít, leszámítva, hogy ki van írva rá, hogy borászat. Kedves kis kert biciklitárolóval és ülőalkalmatosságokkal, a házba belépve pedig egy kályha fűtötte otthonos szoba tárul elénk. Kóstoló sor ugyan nem volt, de ezt könnyedén áthidalva mindenki másfajta bort kért, így nagyjából körbe is tudtuk kóstolni a kínálatot. A borászatnak 2 hektár saját területe van, emellett a környező falvak ültetvényeiről vásárolt szőlők terméséből készítik a prémium, úgynevezett Falubor sorozatot. A Faluborok a termőhelyek jellegét hívatottak tükrözni. Nekem a Szentantalfa Rajnai Rizling 2016 lett a kedvencem, ami a Sósi dűlőről származó, több mint 20 éves tőkék gyümölcséből készült, tölgyfarhordóban erjedt, majd érlelődött 5 hónapig. A rajnaira jellemző petrolos jegyek mellett sósság és érett körte az illatában, ízében gyümölcsösség és egy kis vanília, lendületes savak teszik üdévé a kortyot.

A következő célpontunk a badacsonyi Málik pincészet volt, előbb azonban kettévált kis csapatunk a szállás elfoglalásának zökkenőmentessége érdekében; ez tűnt a biztos megoldásnak, mert az esti érkezésünk ideje és állapota is erősen kérdéses volt. A lányok folytatták az utat Káptalantótin keresztül, míg én lementem Balatonrendesre a kulcsért. Mivel a balatoni szezon még várat magára – igazából ismeretlen és érthetetlen okokból – nehezen találtunk szállást. A lányok nélkülem is ügyesen haladtak, olyannyira, hogy be kellett ülniük a Skizoba, mert a Málik pincéhez már együtt akartunk érkezni.

A Skizo Borház neve arra a meghasonlott állapotra utal, amit a világban létező ellentmondások okoznak bennünk, ami a borkészítésben is kérdések elé állítja a termelőket. Hagyományos technikák vagy modern technológia? Kárpát-medencei vagy nemzetközi fajták? És még sorolhatnám… A Hegyeink sorozatból kóstoltunk, a 2017-es Olaszrizling hozta a tipikus badacsonyi bazaltos karaktert, spontán erjesztéssel készült és 30%-a fahordóban érlelődött, kellemes bor, nekem hiányzott belőle valami kis plusz, amire felkaptam volna a fejem, ám ez a kedves kiszolgálás és az isteni répatorta tökéletesen kompenzálta.

A Málik pincészetet egy majdnem 100 méteres szintkülönbség legyőzése előzte meg, de a kilátás kárpótolt minden méterért.

Málik Zoltán 5 hektárnyi ültetvényén termeszt szőlőt és csak fehérborokat készít, organikus és biodinamikus módszerek alkalmazásával. A borospalackok címkéin feltűnő vaddisznó Zoltán vadász mivoltát hivatott szimbolizálni. 6 tételes kóstoló sorunkban megízlelhettük a héjon tartott és „sima” szürkebarát közötti különbségeket, két ősi kárpát-medencei fajtát, a Bakatort és a Zöldszilvánit; a Zeus-t és természetesen a Kéknyelűt. Kedvenceink a Bakator 2015 és a Kéknyelű 2016 lettek. A piros bakator egy neutrális szőlőfajta, és a kéknyelűhöz hasonlóan női virágú, így porzópár közelségére van szüksége, ami esetében a sárgamuskotály volt. Szeremley Huba szerint a bakator „ a bor ízű bor”, szerintem almás, citrusos és enyhén virágos, közepes testű, szép savakkal. A kéknyelű  ízében körtés, fűszeres, enyhén ásványos, elegáns, harmonikus bor. Kiváló vendéglátásban volt részünk, a hegyről megcsodálhattuk a lemenő nap utolsó sugarait, nehéz volt tovább állni.

A borkóstoló után a szintén badacsonyi Pláne borteraszt céloztuk meg, eleinte kissé bizonytalanul megindulva a szőlők között, kizárólag lámpáink fényeire hagyatkozva.

A tartalmas nap zárásaként a szent györgy-hegyi 2HA pincészet 2016-os Tabunello-ját kóstoltuk. A 2HA már nem is 2 hektár, hanem 4.5, ahol kiváló vörösborok kerülnek ki Török Csaba kezei alól. A Tabunello alapja a sangoivese szőlőfajta, amivel leginkább a toszkán Brunello di Montalcino bor alapjaként találkozhatunk. A fajtát itthon Csaba engedélyeztette. A bor fakádban erjedt és kb. 2 hét héjon tartás után 13 hónapot töltött új és használt barrique hordókban, szüretlenül került palackozásra. Illatában cseresznye, füst és hordófűszerek, ízében visszaköszönnek a piros bogyós gyümölcsök ám a hordó még elég intenzív, ígéretes bor, kell még neki pár év a palackban.

Este 9 körül indultunk szállásunkra, és rövidesen szembesültünk a vacsora problematikájával. Mindenki hozott egy kis elemózsiát, így napközben nem éreztük, hogy ennünk kéne. A Málik pincénél ínycsiklandó juhtúrós és szalonnás pogácsákkal nyomtuk el éhségünket, amelyek – kövezzetek meg – számomra a legfinomabbak voltak aznap. Egy szó, mint száz; Badacsony és Balatonrendes között a szezon hiánya és a késői óra okán már nem tömhettük meg hasunkat. De nem csüggedtünk, otthon elfogyasztottuk a maradékokat és nyugovóra tértünk.

Szombaton rövid reggeli pepecselés után a bicikliúton indultunk kelet felé. Révfülöp elején egy kerékpárkölcsönző mintha nyitva lett volna, de kipakolva nem volt semmi. Tájidegenek lehettünk, mert a hölgy megkérdezett minket, lefotózhat-e, hogy már van, aki ilyenkor is biciklizik ám. Ja, igen, nagyjából délután egyig szemerkélt az eső, de – remélem nem csak én gondolom így – kicsit sem volt zavaró, én esőkabátot sem öltöttem. Révfülöpön igencsak megörültük az első boltnak, hiszen ahogy a vacsi elmaradt, a reggeli is eddig váratott magára. Kifli, parizer, tömlős sajt, zacskós kakaó; mit kívánhat még a magyar kerékpáros?

Balatonakaliig a bicikliúton folytattuk utunkat, ahol északnak fordultunk a dörgicsei Pántlika pincészethez. Okulva a tegnapból, itt ebédeltünk is. Útközben elhaladtunk pár romtemlom és a Halom-hegy (kilátó és a Balaton formája kövekből kirakva, ami mellett kis bazaltoszlopocskák jelölik a környező hegyeket) mellett is, de ezeket mind nem tekintettük meg, lévén most máson volt a fókusz.

A Pántlika pincészetet 1993-ban alapították, 40 hektáron gazdálkodnak Dörgicse és Balatonakali környékén, 13 fajta található meg a kínálatukban. Boraik 60%- át teszik ki a fehér fajták, a másik 40% évtől függő arányban rozé és vörösbor lesz. A mindennapi borok mellett készítenek prémium borokat, késői szüretelésű tételeket, törkölypálinkát és habzóborokat is. A kóstolt borok közül a Bársony Cabernet Franc-t emelném ki, ami 24 hónapot töltött hordóban, meleg karakter, érett piros bogyós gyümölcsök, lágy tanninok és nevéhez méltóan bársonyos korty jellemzik.

A Pántlika pincészetben a kiváló ételek és borok mellett balzsamecetek széles választékát is kínálják. Dörgicse után Vászolyon és Pécselyen keresztül érkeztünk Balatonszőlősre, ahol nem akartunk megállni, de nyitva volt A Kocsma, ami a Gellavilla borbárjának tűnt. Árulnak egyéb borokat, illetve egyelőre csak csütörtöktől vasárnapig napi menüt is. Itt nekem már szükségem volt egy sörre, így a borkóstolásból kimaradtam, azaz inkább csak elnapoltam, mert egy üveg pinot noirral távoztam.

Balatonszőlősről már egyenes út vezetett Balatonfüredig, annak is a balatonarácsi végéig, a Kemendy pezsgőműhelyhez.

A 2016-ban alapult Kemendy Pezsgőműhellyel első ízben tavaly év végén találkoztam egy kóstolón és már akkor elhatároztam, hogy ha módomban áll, ellátogatok hozzájuk, mert a pezsgőik azonnal levettek a lábamról. Kb. 2000 palack, tradicionális eljárással készülő pezsgőt palackoznak évente, jelenleg 8 féle buborékos csoda található a szortimentjükben. Kemendy László 30 éves tapasztalatát és a határtalan elhivatottságát érezni ezekben a különleges italokban, amik stílusra leginkább a franciaországi „crémant” pezsgőkre hasonlítanak. Személyes kedvencem a Noire: 100% Pinot Noir, Brut Nature, gyümölcsök és virágok, apró buborékok, elegáns szerkezet. A társaságnak a (szerintem kicsit prosecco-ra emlékeztető) PinoZen Brut jött be leginkább, ami szürkebarát és zenit házasítás, kecses és könnyed, behízelgő a maga 6g maradékcukrával. Ez a pezsgőműhely megér egy teljes cikket, később még szólok róluk, addig is keressétek a termékeiket a DemiJohn-nál.

A paloznaki Homola borteraszt szemeltük ki végső célpontként. A paloznaki szállás kulcsát átvettük még a Homola előtt, majd búcsút vettünk egymástól. Hárman a borteraszra indultak, mi ketten pedig haza, Balatonföldvárra. Kicsit későn jutottunk erre az elhatározásra, hiszen a Kemendyből egyből indulva, elértük volna az utolsó 19.00-s kompot. A csopaki vonatot nem akartuk megvárni, a balatonvilágosit lekéstük, így egy siófoki McDonald’s-os megállóval végül fél 12 körül értünk Balatonföldvárra. A csapat maradéka vasárnap, a hétvég egyébként legszebb napját kihasználva, még Siófokig kerekezett.

Pénteken nagyjából 60 km-t tekertünk és 4 helyen tettük tiszteletünket. Szombaton Paloznakig negyvenpár km-t mentünk (aztán még 60-at Földvárig), és a Homolával együtt szintén 4 helyet látogattuk meg. Eső ide, vagy oda, mind a biciklizés, mind a borozgatás kiemelkedő volt, nem cseréltem volna le semmilyen száraz programra sem.

Szerzők: Gyöngyi T. és Gyula N. 

Idén az Egri borvidéken rendezik meg a Magyar Sommelier Bajnokság Elődöntőjét március 2-án. A Magyar Sommelier Szövetség által lebonyolított esemény stratégiai partnere az Egri Borműhely, a verseny főtámogatója a Törley Pezsgőmanufaktúra. Az itteni versenyszakasz három helyezettje másnap Budapesten a döntő keretében csap össze.

A szervezők szerint a bajnokság célja, hogy magas szintű megmérettetési lehetőséget biztosítson hazánkban a sommelier-k részére. Az idei a harmadik év, amikor a szövetség a bajnokság kapcsán új irányt vett. Míg a döntőre Budapesten, addig az elődöntőkre a borvidékeken kerül sor. Ezt azért is tartják fontosnak, mert tisztában vannak azzal, hogy a borászok élete is inkább itt zajlik, és a rendezvények segítségével a szövetség meg tudja mutatni, milyen fontos stratégiai szerepe van a sommelier-knek, illetve a borászatok kóstoltatással foglalkozó kollégáinak a fogyasztókkal kialakított kapcsolatban.

Fotó: Busák Attila

A szövetség képviseletében Schneider Miklós elmondta: „Már várom az egri elődöntőt. Ez a borvidék az egri bikavéren keresztül a tradíciókra történő építkezést, az egri csillag miatt pedig a megújulás képességét jeleníti meg számomra. Nagy kedvencem ezek mellett Egerből a kadarka, ami izgalmas színt mutat a borvidéken. A helyi borkínálat széles: a jól fogyasztható, üde boroktól indulva a prémium, dűlőszelektált tételekig, amelyekre magas fokú rétegzettség, összetettség jellemző.”

„Örülünk, hogy otthon adhatunk a versenynek. A turizmus, borturizmus számára különösen fontos a helyi vendéglátás színvonala; bízunk abban, hogy egy ilyen program inspirációt jelent majd a borokkal foglalkozó, éttermekben vagy pincészetekben dolgozó egri szakembereknek” – emelte ki Petrény Attila, a Petrény Winery tulajdonosa, az Egri Borműhely tagja.

Fotó: Busák Attila

A verseny délelőtti, zárt körű szakaszában az indulók egy szakmai írásbeli tesztet töltenek ki, valamint borfelismerési feladatokat kapnak. Délután, a nagyközönség előtt is nyitott programon azonban látványosabb feladatok is várhatóak. Az első a dekantálás, levegőztetés lesz, amelyet nemcsak idős, üledékkel bíró borok esetében érdemes megtenni, hanem komoly, fiatal boroknál is, hogy kinyíljanak.

A második körben két ismeretlen borhoz kell párosítani az öt ismeretlen étel egyikét – ez komoly szakmai tapasztalatot igényel. Bár a feladat nem tűnik bonyolultnak, a kihívást nehezíti, hogy jellemzően nemcsak a fő alapanyag karakterét kell figyelembe venni, sok esetben egy határozottabb fűszerezés is módosíthatja az elsőre evidensnek tűnő borpárosítást. Az esemény történetében most először lesz lehetőség arra, hogy a megmérettetés után a közönség is megkóstolhassa az étel-bor párosításokat.

Az elődöntőre 2019. március 2-án 13:30-tól az egri Dobó István Vármúzeum konferenciatermében kerül sor. A döntőt március 3-án 11 órától a budapesti Gundel Palota Erzsébet Királyné Báltermében bonyolítják le.

Készült a sajtóközlemény alapján. 

Az Egri Borműhelyt tíz egri borász közös gondolkodása, együttműködésre való törekvése hozta létre. Világos volt számukra, hogy egymással összefogva messzebbre jutnak el, és így érhetnek el eredményeket a borvidék ismertségének növelésében.

2016-ban ültek le először erről beszélgetni. A résztvevők rögtön az induláskor fontosnak tartották a tudatos működést. Ezért, hogy a fejlesztendő területek kapcsán tisztán lássanak, az első lépést a kérdések jelentették. A vendéglátás és a kereskedelem képviselőivel kezdeményeztek párbeszédet, valamint Eger városával együtt egy 500 fogyasztóra kiterjedő piackutatást is végeztek.

Az irányt ezután a borkínálat továbbfejlesztése, a meglévő márkák pontosítása és a legmagasabb borkategória meghatározása rajzolta ki. A gyakorlatban mindez az egri bikavér megerősítését, az egri csillag piaci megszilárdítását, a Szépasszony-völgy újradefiniálását, az egységes Egri palack megalkotását és bevezetését, valamint azt a törekvést jelenti, hogy igyekeznek vonzóvá tenni a helyi borokat a fiatal fogyasztók számára.

kép: Photo Nemes

Az egyesület egyik alapítója, Lőrincz György, a St. Andrea Szőlőbirtok borásza így nyilatkozott a közös munkáról: „Számomra nagy élmény lelkes kollégákkal korszakos feladatokról, kérdésekről elmélkedni. Örülök nekik, és igazán remélem, hogy ez a szeretet kiárad majd az egész borvidékünkre, és – bízván valóban méltó közös törekvéseinkben – beteljesítjük a ránk szabott feladatainkat, így talán példát adhatunk a következő generációnak is!”

Az Egri Borműhely tagjai: Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok, Egri Csillagok Zrt., Eszterházy Károly Egyetem, Gál Tibor Pincészet, Juhász Testvérek Pincészete, Ostoros Családi Pincészet, Petrény Winery, St. Andrea Szőlőbirtok, Thummerer Pincészet és Szőlőbirtok, Tóth Ferenc Pincészet.

A szervezet életében fontos mérföldkőnek számít, hogy 2018-ban egyesületté alakult, és elkezdte mind a szakma, mind a nagyközönség felé irányuló kommunikációját. Ennek keretében Egri Bor Most néven elindultak közösségi médiafelületek, valamint szakmai előadásokra került sor Egerben és Budapesten, amelyek során az egri csillag, az egri bikavér és a dűlőszelektált egri borok témájában mélyedhettek el sommelier-k, borkereskedők és újságírók. Az Egri Borműhely a nyilvánosság előtt a 2019. februárban Egerben megrendezett Szőlészeti és Borászati Konferencián mutatkozott be.

Készült a sajtóközlemény alapján. 

Az új-zélandi Yealands borászat Veritas Borkereskedésben megrendezett kóstolója után annyira elmerültem a kutatómunkában, hogy szinte már egy kisebb tanulmányhoz elegendő anyagot ástam elő a kiwi borászattal kapcsolatosan, de valahogy ezidáig nem sikerült rendezni a gondolataimat. Aztán a BorJour Dél kóstolón teljesen levettek a lábamról a chilei borok, közben elkezdtem a WSET középfokot, ahol szintén újra és újra terítékre kerültek az újvilági tételek... Ezeken felbuzdulva és mert hamarosan vizsgáznom kell a tanultakból, arra jutottam, hogy megosztok pár érdekességet - a teljesség igénye nélkül - a szép Újvilág borairól. 

Kezdjük Új-Zélanddal. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy az új-zélandi sauvignon blanc térhódítása az elmúlt idők legügyesebb bormarketing fogása vagy mérföldkő a bortörténelemben. Én mindkét álláspontban látok igazságot, szenzációs, ahogy alig 30 év alatt felépült ez a brand: közös logó, folyamatosan növekvő exportmutatók és egyre élénkülő borturizmus, környezettudatosság felsőfokon, újhullámos trendek. A szőlőkben legelésző birkákról, a low carb bokokról, vagy arról, hogy komolyzenét játszanak a tőkéknek, már nem is beszélek. Számos kritika éri szegény kiwiket, hogy az általuk alkalmazott (csúcs)technológiával nem nehéz szép borokat készíteni. Ebben is van valami, ám az új-zélandi „technológiai borászkodás” éppoly tudatos döntés, mint mondjuk Bordeaux-ban a hagyományos borkészítési módok alkalmazása. 

Az Újvilág bortermelői kiaknázzák azt, hogy az átlagos fogyasztók a jól felismerhető, egyértelmű üzenetet hordozó, konzisztens borokat keresik és ennek köszönhetően született meg az úgynevezett újvilági borstílus. A külföldi, kevésbé ismert italokkal kapcsolatban még a hozzáértőbb borkedvelők is óvatosak, nem szeretnének csalódni az akár több (tíz)ezer forintért megvásárolt nedűben. Egy új-zélandi sauvignon blanc kevésbé lutri mondjuk egy bordeaux-i társához képest, szinte biztosak lehetünk benne, hogy egy friss, trópusi gyümölcsös, lendületes bort kapunk, szép savakkal és valljuk be, erre is vágyunk.

A Yealands kínálatából több tételt is megismertem, az alap sauvignon blanc-tól a hordós érlelésű, "dűlőszelekált" sauvignon blanc-ig ("block"-nak nevezik a kiemelt területeket). A borokat Lars Venborg, a Yealands Wine Group Europe képviselője mutatta be. A 2008-ban alapított borászat  több, mint 1100 hektráron gazdálkodik a Déli-szigeten, Marlborough közelében. A Winemaker’s Reserve Sauvignon Blanc 2015 70%-a battonage eljárással készült (8 hónap finom seprőn tartással, a seprő két heti felkeverése mellett), 30%-a francia tölgyfahordóban érlelődött. A trópusi gyümölcsös jegyek mellett megjelentek benne a gyógynövények, az ásványok, kis só, kis vanília, izgalmas élmény volt és maga a kóstoló is. Dióhéjban két pozitívumot emelnék ki: Szik Mátyás sommelier parádés tolmácsolását és azt, hogy volt kóstoló jegyzet. A borokat sajnos nem volt lehetőségünk visszakóstolni, ellenben kedvezményes áron megvásárolhattuk őket a szomszédos borszaküzletben. A sauvignon blanc mellett érdemes megkóstolni az új-zélandi pinot noire-okat is, nekem a Villa Maria 2015 kifejezetten tetszett: érett cseresznye, bors és étcsokoládé, közepesen telt test, vibráló savak.  

Az Újvilággal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a borkészítés szabályozása Európához képest kevésbé szigorú például az öntözésre nem vonatkoznak korlátozások. Elenyészők az évjárat béli különbségek, a borokban sokkal inkábba fajta, mintsem a borvidék vagy a terroár sajátosságai a mérvadók.

Ez igaz Új-Zéland mellett Kaliforniára, Chilére, Argentínára és Ausztráliára is, Dél-Afrika egy kicsit kilóg a sorból. Hogy miért? Mert a dél-afrikaiak fontosnak tartják európai gyökereiket és előszeretettel készítenek a bordeaux-i stílusra hajazó borokat és nem tűztek olyan egyértelműen a zászlójukra egyetlen fajtát sem, mint fent említett társaik. A Gabrielskloof The Landscape Series 2016 Cabernet Franc számomra egy kellemes emlék a tavalyi villányi Franc&Franc Fórum Nemzetközi Cabernet Franc konferenciáról: friss, lendületes bor, piros bogyókkal és paprikával, 12 hónapig érlelték francia barrique hordókban. Saját szőlőfajtájuk a pinotage, amit pinot noir-ból és cinsault-ból nemesítettek, ez a szőlő testes bort ad, közepes tanninokkal, füstös, földes, banános jegyekkel, vegetális aromákkal fűszerezve. Kóstoltuk a BorJour Délen a Klein Constantia Estate Red 2015 bort. Ez volt az első pincészet Dél-Afrikában, 1685-ben alapította a holland Simon van der Stel, Fokváros kormányzója. A bor 44% cabernet sauvingon, 29% syrah, 15% malbec, 12% petit verdot házasítás. Intenzív illat: szivarlevél, fekete bogyós gyümölcsösség, szinte már likőrre emlékeztetett, kis karamellel. Ízében visszafogottabb, fűszeres, visszaköszön a likőrősség, közepes lecsengés, magas alkohol. Tim Atkin 93 pontra értékelte, részemről 85.  

Kaliforniában szinte minden világfajtából előszeretettel készítenek bort: chardonnay-ból, cabernet sauvignon-ból, merlot-ból, pinot noire-ból és zinfandel-ből is. A napa-, és sonoma-völgyi cabernet sauvignon vonalon érdemes rájuk figyelni, mély színű, magas, de lágy tannintartalommal rendelkező, meggyes-tölgyes jegyeket hordozó borokra számíthatunk ezekről a területekről. Az éghajlat itt melegebb, mint Bordeaux-ban, amit ez a fajta kedvel. Egy 2015-ös Francis Coppola Cabernet Sauvignon-t kóstoltam a Sonoma-völgyből: feketecseresznye és cassis, füstös, édes fűszeres illatjegyek, ízében ribizli likőr, édeskés tónussal és a füst is visszaköszön. A zinfandel - ami eredetileg a horvát primitivo szőlőfajta - kifejezetten jól érzi magát Kaliforniában, testes bort ad, magas tannintartalommal, áfonyás, szilvás, fűszeres aromákkal. A Renwood 2014 Zinfandel-t kóstoltuk: cseresznye és szilva, lekvárosság, bársonyosság jellemzik. Ez volt az első klasszikus zinfandelem (egy indiai után), tetszett. 

Ausztrália Dél-Amerika mellett azon szerencsés kontinensek egyike, ahol nem pusztított a filoxéra, így igazán különleges, öreg tőkés ültetvények is találhatók ott. A syrah a zászlósboruk, ami európai „társához” képest a forró klíma miatt általában testesebb, a fekete bogyós gyümölcsösség mellett édes fűszerekben, csokis jegyekben gazdag, a hordóhasználatnak köszönhetően pedig füstös, kókuszos jegyeket hordozhat. Emellett termesztenek még chardonnay-t, cabernet sauvignon-t, semillion-t és rajnai rizlinget. Az 1979-ben alapított neves ausztrál borászat a Peter Lehmann Futures Shiraz 2013 borát kóstoltam: illatában mentol, csoki, rumos meggy és fűszerek, ízében érett gyümölcsösség és ánizs, szerkezete még nem teljesen bársonyos, pár év múlva szívesen újra kóstolnám mert izgalmas és ígéretes. A BorJour Délen - már csak a neve miatt is - a St John’s Road LSD 2016 cuvée-re esett a választásunk, ami Lagrein, Syrah és Durif házasítás. A lagrein egy Olaszországból származó szőlőfajta, a Durif egy francia fajta, ami François Durif botanikus kertjében született syrah és peloursin fajták házasságából. Illatában érett cseresznye és marcipán; friss, enyhén fűszeres, gyümölcsös íz, fiatalos, üde vörösbor. A címkéje működik, tényleg magára vonzza a figyelmet. Maga a bor jó, de nem ragadott magával. Ejtsünk még néhány szót magáról a syrah-ról. Eredetét illően a DNS kutatások kimutatták, hogy a legendákkal ellentétben nem az egykori Perzsáiból, hanem Franciaországból származik. A syrah elnevezést inkább Európában, míg a shiraz megnevezést inkább az Újvilágban használják.

Ha Argentína, akkor malbec. A kutatások igazolták, hogy ez egy bordeaux-i fajta, de több mint jól áll Argentínának. A legtöbb ültetvény Mendozában található. Borai testesek, közepes vagy magas tannintartalommal, sötét bogyós gyümölcsökkel (áfonya, szilva) és fűszeres jegyekkel (szegfűszeg, bors). Szereti a tölgyfahordós érlelést, gyakoran házasításokban is megtaláljuk cabernet sauvignon-nal és/vagy merlot-val. Argentínában a domborzati és hőmérsékleti viszonyok miatt a szőlőültetvények általában 600-700 méterrel a tengerszint felett helyezkednek el, és itt található a világ legmagasabban fekvő művelt szőlőterülete is, 3150 méter magasban. A Cafayate régió különleges helyi fehérszőlő fajtája a torrontés, ami gyümölcsös, parfümös, virágos karakterű bort ad. Emellett itt is jelen van a világfajták közül a chardonnay. A BorJour Délen egy Alta Vista Atemporal 2013 60% malbec, 30% cabernet sauvignon, 10% petit verdot házasítást kóstoltam. A borászatot Patrick d'Aulan a Piper-Heidsieck champagne ház egykori tulajdonosa és Jean-Michel Arcaute bordeaux-i borász alapították a ’90-as évek végén, Mendozától 15 km-re, egy száz éves pincészet felújításával. A kezdetben 6 hektáros birtok mára kb. 160 hektárra bővült, melyet 2009-ben Robert Parker amerikai borkritikus már a „Top 5 Argentin borászat” között jegyzett. Patrick d'Aulan tulajdonában van Tokajban a Chateau Dereszla is. Az „atemporal” időtlent jelent, ami a bor hosszú eltarthatóságára utal. 12 hónapig érlelődött francia tölgyfahordóban, harmonikus, testes, szilvás, füstös bor, magas alkohollal. Kóstoltunk egy Palo Alto 2007 Malbec-et, ami kora ellenére igen szép állapotban volt, nagy test, füstös-húsos jegyek, illatában érett szilva és dohány, ízében lekváros gyümölcsöség, bors, közepes savak.

És végül, de nem utolsó sorban Chile és az új üdvöském és a carmenére. Chilében az földrajzi megjelöléssel ellátott borok régiókra, azon belül is alrégiókra vannak felosztva, amik az Andokból eredő és a Csendes-Óceánba torkolló folyók után kapták a nevüket. Argentínához hasonlóan védett fekvése miatt elenyésző szükség van itt növényvédelemre. A carmenére Bordeuax-ból származik, a cabernet sauvignon-nal és a merlot-val együtt került Chilébe, bora nagy testű, közepes vagy magas sav-, alkohol-, és tannintartalommal. Az 1870-ben alapított Errazuriz borászat Aconcagua Alto Carmenére 2016 volt számomra a BorJour Dél fénypontja. Cseresznye, dohány, kávé és bors az illatában, gyümölcsösség, édes fűszerek, füstösség és egy kis paprikásság az ízében, selymes korty, bársonyos textúra. Kóstoltam még a Montes Alfa Syrah 2015-öt, ami szintén nagyon bejött. A syrah-hoz egy kis cabernet sauvignon-t adnak és a rhone-i hagyományok szerint egy kevés viognier tesztte még intenzívebbé. Egy éven át érett felerészben francia hordóban, első és másodtöltésben. Mély bíbor szín, illatában csalán, szeder és fekete ribizli, ízében gyömölcsösség, bors, konyakmeggy, telt korty, hosszú lecsengés. A chilei borokra általában jellemző egy kis különleges, gyógynövényes illat. Az 1988-ban alapított családi pincészet exportált elsőként prémium cabernet sauvignon-t Chiléből, ezzel utat nyitva az országnak a világ borpiacának meghódítására. Chile 2017-ben a világ 4. legnagyobb borexportőre volt, borainak izgalmassága és sokszínűsége révén egyre nagyobb népszerűségnek örvend a fogyasztók körében.

Az Erzsébet Királyné útján bezárt a Tesó Korcsmája, új helyre költözött az Oázis Sport Club utánpótlás vízilabda egyesület irodája és a Minőségi Magyar Borok Boltja. Miért érdekes mindez? Mert ezáltal Zugló egy üde színfolttal gazdagodott, tavaly októberben az egykori kocsma helyén, a 11 éve működő Minőségi Magyar Borok Boltjából átalakulva családias kis borszaküzlet és bár nyitotta meg kapuit, a környéken élők legnagyobb örömére. Kínálatukban megtalálhatók teák, kávék, csapolt és üveges sörök, minőségi párlatok és persze van bor is. 

A Van Boris névre keresztelt borbár hamar belopta magát a zuglóiak szívébe, lokálpatrióta barátnőm a hely egyik törzsvendége, ő ajánlotta figyelmünkbe ezt a kis ékszerdobozt. Molnár Roland üzletvezetővel beszélgettem, miközben elkezdtem tanulmányozni az itallapot. Roland elmondta, hogy több időt szerettek volna együtt tölteni a párjával, ezért vágtak bele a közös vállalkozásba. Sőregi Edina vezette a Minőségi Magyar Borok Boltját, emellett ő az Oázis utánpótlás vízilabda egyesület "lelke". Roland a Carpe Diem borbár oszlopos tagja, 25 éve vendéglátózik, korábban megfordult többek között a DropShop-ban, a Nu Bistro-ban, Dérynében, Double Buble-ben is. Az „összeköltözésnek” köszönhetően egy fedél alá került a borbolt, a bár és az Oázis irodája is, így Edinával együtt dolgoznak. 

A borlap összeállításánál az elsődleges céljuk a kevésbé ismert pincészetek megismertetése, megkedveltetése a vendégekkel. Roland azt tapasztalta, hogy a betérők kíváncsian, de eleinte kétkedve fogadják a számukra ismeretlen pincék borait, ám miután néhány jól irányzott kérdéssel feltérképezi a vendégek igényeit, tud nekik az ízlésüknek megfelelő újdonsággal szolgálni. A sörkínálat is széles és folyamatosan frissül, a magyar kézműves sörök közül megtalálhatók például a Mad Scientist vagy az Etyeki Sörmanufaktúra sörei is. Nemrég sikerrel megrendezték első kóstoló estjüket, ahol a ság-hegyi Dénes Hegybirtok és a soproni Garger pincészet mutatkoztak be. A borkóstolók mellett havi rendszerességű vasárnapi pezsgős brunch programmal is előrukkoltak.

Étvágygerjesztőnek pálinkákat kóstoltunk: Árpád Prémium Lepotica Szilva pálinkát, Lippai testvérek Bodza-sajmeggy pálinkát és egy 30 féle cider párlatából készült, Christian Drouin „la Blanche” small batch calvados-t. Ez utóbbi azért érdekes, mert a tradicionális, normandiai almaborból készülő, hosszasan hordóban érlelt calvadossal szemben a „la Blanche” egy percet sem töltött hordóban (erre utal a neve is – a „blanche” franciául fehéret jelent). A bodza-sajmeggy pálinka is megér egy misét, 80% bodza, 20% sajmeggy, a sajmeggy pedig - mint megtudtuk - az apró szemű törökmeggy, melynek fájából régen a pipaszárakat készítették. Annak ellenére, hogy az italban a bodza volt túlsúlyban, a sajmeggy karakteres íze is érezhető volt a kortyban, nekem bejött. 

Az este boros meglepetése számomra Sándor Zsolt bükki organikus borászatának 2017-es Kétfürtös kékfrankosa volt: erdei gyümölcsök és karamell, finom fűszeresség, telt íz. Többet nem is árulnék el a helyről, menjetek és próbáljátok ki!