A Magyar BOR Intézet és kárpát-medencei partnerszervezetei évek óta tevékenykednek a kárpát-medencei magyar-magyar kapcsolatokért, illetve a borkultúra népszerűsítéséért. Ennek részeként idén harmadik alkalommal, december 7-én szervezték meg a BORmedence – borok, ízek, élmények a Kárpát-medencéből rendezvényt, a határtalan Kárpát-medencei (bor)kultúra ünnepét, ez alkalommal a Festetics Palotában. Minden évben kiválasztásra kerül egy-egy külhoni és belhoni település vagy borvidék, amelyek kiemelt figyelmet kapnak az eseményen. Idén a díszvendégek a felvidéki Garam mente és a balatoni Somló hegy voltak.
Munkanap, sztrájk a francia reptereken, lucskos, szürke szombat délután, ráadásul még el is késtem… Így indultam neki a kóstolónak, de szerencsére a végére a borok kizökkentettek melankolikus hangulatomból. Elsőre csak feltérképeztem az új, egyébként impozáns helyszínt pezsgők után kutatva. Miután kísérletem meghiúsult – bár nem ez volt a rendezvény profilja, de a remény hal meg utoljára – belekezdtem a fehérborok kóstolásába, de mielőtt erre rátérnénk, ejtsünk pár szót a két díszvendég borvidékről.
Fotó - BORmedence - Pozsonyi Roland
A Garam mente Esztergomtól északra helyezkedik el Szlovákiában és a Garam folyó Lévától a torkolatig húzódó völgyének falvait foglalja magában. Hivatalosan teljes Dél-Szlovákia egyetlen borrégió, ám a borvidék történelme ennél jóval érdekesebb, melyről itt olvashatnak részletesen. Somló hazánk legkisebb borvidéke, mindössze kb. 600 hektár termőterülettel rendelkezik, melyen három tanúhegy, a Nagy-Somló, a Ság-hegy és Kis-Somlyó helyezkednek el. Az első kettő talaja bazaltos, bazalttörmelékes, ahogy a helyiek hívják „srétes”, ez utóbbié pedig mésztufa. A somlai borok ásványos karaktere párját ritkítja és egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek hazánk és a világ borkedvelőinek körében.
Kép - BORmedence esemény Facebook oldala
A fehérborok közül a Káli Kövek 10 éves évfordulójára kihozott Ten 2018 borhoz most volt először szerencsém. Bio olaszrizling, fekete-hegyi furmint és a 11 hónapig akáchordóban érlelt somlói juhfark és hárs kivételes házasítása, illatában szőlővirág, mandula és méz, a korty ezzel szemben telt, ásványos, lendületes, de kerek savakkal, hosszú utóízzel. A szent györgy-hegyi biodinamikus gazdálkodást folytató Napvirág borászatot korábban nem ismertem. 2.3 hektáron olaszrizling, szürkebarát, tramini, rizlingszilváni, kékfrankos, Irsai Olivér és furmint fajtákkal foglalkoznak. A kóstolt borok közül nekem a Hegylé 2018 nyerte meg legjobban a tetszésem. Rizlingszilváni, egy kis tramini és olaszrizling házasítása. A rizlingszilváni szőlőfajta cukrosodásra hajlamos, így nehéz eltalálni a szüret időpontját, hogy megfelelő érettségben, de még szép savakkal készüljön el a bor. Ebben az esetben ez viszont sikerült, a gyümölcsösség és a frissesség mellett az ásványosság is helyet kaptak benne. A címkék is saját tervezésűek, melyek a természetközeliséget hivatottak szimbolizálni.
Ugyan a rozé nem az én műfajom, de kellemes meglepetés volt a balatonfüredi Bökő Pincészet 2018 zweigelt-kékfrankos tihanyi rozéja, ami reduktív eljárással készült, de nincs benne semmi tutti-frutti, ellenben meggy, málna és szamóca annál inkább, kellemesen üdítő frissességgel párosítva. A pincészet első évjárata 2015-ben készült, 10 hektár saját és 10 hektár bérelt területen gazdálkodnak. Minden boruk tartályos és reduktív kivéve a vörösek, melyek spontán, fahordóban erjednek, valamint szűretlenül, derítetlenül kerülnek a palackokba. A többi bornál bentonitos derítést és szűrést alkalmaznak, más beavatkozást nem. Szép volt még a bükki Gallay Kézműves Pince Nyékládháza névre hallgató 2016-os zenit bora, ami hordóban, spontán erjedt és 11 hónapig volt finomseprőn. „Kora” ellenére vibráló savaival, érett gyümölcsösségével még jó pár évnyi potenciál rejlik benne. A Simonfay Borkúria furmint-hárslevelű 2016 házasítása a furmintnak köszönhetően lendületes, testes, amihez egy kis kedvességet ad a hárslevelű, ami mégsem uralkodik el a boron.
A vörösborok között szép számmal találtam érdekességeket. Az erdélyi Hegedűs Pincészetnél tavaly kóstoltam már generosát – ami a piros tramini és az ezerjó keresztezéséből nemesített fehér szőlőfajta – és tüdőszínű bakatort, az egykoron nagyon kedvelt, ám mára kissé elfeledett régi magyar fajtát, most viszont a 2017-es kékfrankost emelném ki a szortimentből. Dűlőszelektált, kézzel szüretelt és meglepetésemre hordó használata nélkül készült bor illatában marcipán, fekete szeder és cseresznye, selymes kortyában gyümölcsösség és lágy tanninok. Nagyon szerethető bor. A kékfrankosok közül még a mátrai Páger Pince 2018 kékfrankosa volt nagyon ígéretes, egy fiatal, első generációs borász Páger Mátyás keze munkája, meggyes, fűszeres, szép textúrájú, hosszú érlelési potenciállal.
A muzslai Becse Bor vörösei nagyon tetszettek. A Derosa ’18 cabernet derosa fajtából készült, ami cabernet sauvignon és dunkelfelder keresztezés, a cabernet sauvignonnál lágyabb, kevésbé tanninos, de amellett telt és gyümölcsös ízvilágú bor, pont olyan, amire egy szürke téli délutánon vágyik az ember (legalábbis én biztosan). A szintén muzslai H&V Pincészetet egy házaspár, Heni és Viktor vezetik, 1.5 hektáron gazdálkodnak, Heni a borász. Náluk a mostanában nagy kedvencem a Dunaj (Muškát Bouchet x Oporto x Szent Lőrinc) mellett megismertem egy újabb szlovák fajtát, a Danubius-t, ami cabernet sauvignon, dunaj, castelec és saperavi fajták keresztezése. Bora kádon erjedt és seprőn volt tartva, mély színű, fűszeres, testes, kávés, enyhén avaros jegyeket hordozott. A felvidéki István Pince családi vállalkozás, a borászat mellett panziót is üzemeltetnek. A Nagyapa Cuvée 2017 cabernet franc, cabernet sauvignon és Szent Lőrinc házasítás, fűszeres, selymes, gazdag korty, erdei gyümölcsökkel, csokoládéval és hosszú lecsengéssel. Kilépő borom a dörgicsei Pántlika Pincészet csodaszép 2012-es Cabernet Sauvignon Reserve-je volt, ami kézzel válogatott szőlőszemekből készült a Becce hegy legjobb dűlőiről, 3 év tölgyfahordós és több éves palackos érlelést kapott. Illatában erdei gyümölcsök, csokoládé és dohány, bársonyosan integrált tanninok a gazdag, egész szájat betöltő, hosszú kortyban.
A tavalyihoz képest jobban tetszett a kóstoló, nem csak a helyszínválasztás, de a szervezés tekintetében is, bár örök vesszőparipám, a kóstolófüzet most is hiányzott (de legalább térkép volt). A rendezvényt kísérő programok színesítették, mint például ingyenes pincebemutató, két mesterkurzus és agrártermékeket kínáló Kárpát-medence piac. Köszönöm a meghívást a szervezőknek! Hamarosan érkezik a Tokaj-mesterkurzus beszámoló is!
